Nem tudom emlékeztek-e még az éveleji öszefoglalómra a munkahelyi változásokról, most ezt a fonalat fogom továbbvinni, ugyanis itt is történtek változások az elmúlt hónapokban, bár ezt azok tudják, akikkel találkoztam otthon, uh nem biztos, hogy nagy meglepetés lesz ez a bejegyzés.

Mostanában úgyis ez a téma köti le legjobban a gondolataimat...

Még január közepén volt 1 kis kavarás, mert ugye írtam, hogy majd két részlegnél is fogok dolgozni, meg szabit is kellene kivenni, stb, stb. Szóval az elején sehogyse sikerült a gyakorlatba átültetni ezt az ittis-ottis dolgozok című megoldást, mert nekem lent is annyi dolgom volt, hogy egyszerűen sose jutott rá idő, hogy önszántamból felmenjek segíteni, mert mindig úgy voltam, hogy jajj, még megnézem ezt, jajj, még megcsinálom ezt, még 10 perc, még fél óra, na akkor ebéd után, de ebéd után bejött valami fontos sürgős dolog, szóval értitek. Viszont a föntiek sosem kérték "határozottan", hogy na most szükségünk van rád egy órára, gyere. Így csak alkalomadtán sikerült besegítenem. Plusz jöttek a szabadságok körüli viták, ugyanis a föntiek közül mindenki lelépett majd egy hétre, és hamár ők eggyel kevesebben vannak, akkor elúszik az egész részlegük, mert a gyesen lévő csaj miatt már ígyis hátrányban vannak. Kicsit bonyolultnak hangzik, bocsi. :) A lényeg az, hogy kitalálták, hogy amikor valaki szabin van, akkor nekem egész nap fönt kell lennem "helyettesíteni", és akkor nem mehetek el szabira. Viszont a fennmaradó időben meg vagy a mi részlegünkről ment el valaki, vagy a leltár miatt szükség volt, hogy mindenki bent legyen, március vége meg eleve kizárt a már korábban említett pénzügyi év vége miatt. Szóval hosszas keresgélés után találtam 2x2 napot, amit elővezettem a főnök nőcinek, aki egy meglehetősen hideg hangvételű emailben közölte (ez azért volt nagyon meglepő és sokkoló, mert amúgy a világ egyik legtündéribb főnöke), hogy a 4 napból 2t egyszerűen nem engedélyez. Mindezekután írt egy emailt a supervisoromnak, hogy ezentúl 4 órát lent, 4 órát meg fönt fogok dolgozni, és punktum. Ami egy teljesen logikus döntés volt, viszont nagyon rosszul esett, mert egyrészt úgy éreztem, hogy dróton rángatnak, mindenki a maga kénye kedve szerint, és az én igényeimet, lásd szabi meg sem hallgatják, másrészt meg ami eddig önkéntes, és jófej dolog volt, az most kötelező lett. Na kb 2 napig duzzogtam is emiatt, de aztán személyesen le tudtuk tisztázni a főnöknővel, megkaphattam a kívánt szabimat, ő meg normálisan előadta, h nincs más választása a munkaidőmegosztásommal kapcsolatban, mert a nagyfőnök határozott döntése volt, plusz ha tehetné, ő venne fel valakit ideiglenesen, de nem lehet, uh nincs más választása. Azóta a két pozícióban való helytállás megyeget, persze hiányzik az eredeti melóm, de fönt se rossz, mert jó a társaság, és új dolgokat tanulhatok. Viszont a sztorinak még nincs vége...

Mikor elővezették nekem ezt a 4+4 órás verziót, rákérdeztem, hogy oké, de akkor mi lesz a szerződésemmel, mert az bizony március végén lejár. Erre kicsit meglepődött a Rikke (mostmár a nevén nevezem, ő a főnököm, egy dán nő, Rikki-nek kell ejteni a nevét), hogy ja, nem júniusig? Erre kb 2 hétre rá behívtak a nagyfőnökhoz (Fabien, aki francia), aki előadta, hogyhát bocsesz, de a válságra való tekintettel az a céges elhatározás született, hogy egyrészt nem vesznek föl új embereket a kilépők helyére, másrészt nem hosszabbítják meg a határozott idejű szerződéseket, vagyis lényegében az enyémet. Ami március végén ugye lejár. Én pedig akkor pont 2 napja költöztem az új, és persze drágább albiba. Köszi. Persze még az is hozzátartozik a történethez, hogy igazából addig maradhatok, amíg a gyesen lévő csaj vissza nem jön, valamikor június tájékán fog bekövetkezni, de az is lehet, hogy hamarabb, mivel nekik is kell a pénz.

Az elmúlt időszakban emiatt elég rossz kedvem volt, utálom az álláskereséssel, az interjúra-járással járó állandó bizonytalanságot, önvizsgálatot (miben is vagyok igazán jó, rossz, stb), visszautasítást, és a kérdést ami a fejemben ismétlődik, hogy tulajdonképpen mit is akarok kezdeni az életemmel, stb. Azért elkezdtem szépen lassan küldeni az önéletrajzokat, kb 2-3 hete, viszont nulla, azaz NULLA választ kaptam még eddig. Még az első elutasító válaszhoz is csak másfél hét kellett (azóta persze van pár), viszont ezek meg az önbizalmam nyírbálják, hogy erre se vagyok jó, erre se, meg erre se, akkor mire???

Viszont ma megcsillant az első reménysugár. Szintén behívtak a Fabienhez, aki közölte, hogy elmegy valaki a merchandising departmenttől (hát bocs, de ezt nem tudom lefordítani), és igaz, hogy egy gyakornokot akartak felvenni, aki kissé olcsóbb, mint egy normál munkavállaló, de a Fabien meggyőző ajánlásának köszönhetően azért csak küldjem el az önéletrajzom, és esetleg behívnak interjúra, és majd meglátjuk. Mondták, hogy ne nagyon bízzam el magam, mert annyi mindenen múlhat, de én most ennek a lehetőségnek is úgy örülök, mert ha jól sejtem, hogy ki az aki elmegy, akkor az ő által felállított lécet tuti megugornám, segítő-és tettrekészségben mindenképp, de a pozícióhoz szükséges tudásom is elég kell, hogy legyen. Szerintem. De majd meglátjuk, mert pillanatnyilag azt sem tudom, hogy mit csinál egy merchandiser. :)

Úgyhogy tessék nekem nagyon szorítani innentől fogva! Sok puszi a tavaszodó-ámde-szeles Londonból!