Londoni történetek

Az egyetlen említésre méltó esemény az életemben pedig a tegnap éjjeli Harrods leltár, amin tavaly ilyenkor is részt vettem. Aki nem emlékezne rá (igazából nem is tudom, hogy említettem e a blogban), annak annyi dióhéjban, hogy fél évente kötelező leltározni a készleteinket, ilyenkor az "irodai dolgozók" besegítenek a számolásnál a butikokban, 25 fontos órabér ellenében persze...:) A Harrodsban külön élmény az, hogy éjszaka kell csinálni, mert napközben mindig nyitva van, és hihetetlen látni a kihalt termeket a lekapcsolt villanyokkal, és tudni, hogy ebben a hatalmas épületben csak mi vagyunk. Vacsorát is kapunk, és mivel a shop menedzser libanoni származású, mindig libanoni kaja van, ami amellett hogy egzotikus, még finom is. :) Cserébe ki kell bírni, hogy 8kor kezdünk,és kb éjjel 2kor végzünk. Tavaly valami gond volt a rendszerrel, és 3ra sikerült befejezni, a számolást idén már fél 1re kész voltunk, 2re már ágyban is voltam. Ja, a taxit  haza is a cég fizeti. :)

A számolás pedig úgy néz ki, hogy párokba vagyunk állítva, az egyikünk fogja az órát vagy ékszert, leolvassa az árcédulán lévő referenciaszámot, a másikunk pedig ezt begépeli a gépbe. Ezeket kinyomtatjuk, és amikor mindenki mindennel végzett, akkor egy másik csapat leellenőrzi úgy, hogy ez alkalommal a gépelés helyett pipálni kell, hogy rajta van e a listán az a darab. Bonyolultnak tűnhet, de az egész butik részekre van osztva, a fiókok, asztalok, polcok be vannak számozva, és kis részentként haladunk.

Mindez tegnap este történt, úgyhogy a mai napra nem sokmindent tervezek, 1 kis lazsálást, 1 kis filmezést, olvasást, stb... Plusz ez a harmadik bejegyzésem ma, több mint 1 órája gépelek, lehet visszafekszek picit...:)

Sok pussz!