Londoni történetek

Jó, hát akkor ismételten elnézést kérek, hogy megint ennyi ideig nem jelentkeztem.

Az első és legfontosabb oka tulajdonképpen az, hogy pepasiztam... :) És ezzel párhuzamosan rájöttem, hogy ez egy nagyon időigényes elfoglaltság. Oké, hogy nem töltjük együtt a hét minden estéjét és az egész hétvégét, de sokkal nehezebb rávenni magam arra, hogy leüljek és írjak, ha mondjuk vasárnap du 6-kor érek haza.

Egyébként meg egy újabb takarítási hullám közepén vagyok, azaz újra sikerült lepakolnom a kis asztalomról. :)

Hú, ha belegondolok, lassan fél év is eltelt majdnem az utolsó értelmes bejegyzésem óta, most az albikeresést nem számolom ide. Szóval megpróbálom egy kicsit összesűrítve előadni, remélem nem bánjátok.

Szóval Giles-szal (így hívják) még júliusban kezdtünk randizni, de már kb azelőtt novembertől ismerem, mert együtt jártunk salsára. Volt hogy egy csoportba, de később megelőzött, de időről időre megtalált, és beszélgettünk. Pont akkor randizgattunk, amikor még napsütés volt, lehetett parkban sétálgatni plusz piknikezni, temzeparti fesztiválra menni, és minden olyat csinálni, ami most rettentően hiányzik ebben a szürkeségben (oké, nem panaszkodom, elvileg otthon nagynagy hó van).

Utána hazamentem, aztán volt a leltáros időszak, és az albikeresés, ezekről írtam szerencsére. Mindezekután, mikor már beköltöztem-kipakoltam-lenyugodtam, a Giles-szal elmentünk egy napra Cambridge-be, ugyanis ő ott tanult, és egyébként is egy gyönyörű város. Én külön örültem, mert Brightonon kívül még máshol nem jártam "vidéken", ami tiszta szégyen, tekintve hogy másfél éve itt vagyok (voltam akkor). És hát mit ne mondjak, Cambridge gyönyörű, egy középrkori városka, tele régi kollégiumi épülettel, kis kanyargós utcákkal, hidakkal, stb. Be is illesztek pár szép képet, szerencsések voltunk mert gyönyörű őszi időnk volt.

A meló időközben elég stresszes, mindig van valami probléma a szállítmányokkal, és a főnököm időről időre (kb havonta) csinál egy az én értékrendszeremmel mérve bődületes idiótaságot, amivel kicsapja a biztosítékot, és akkor ki vagyok akadva, de aztán kb 1 hétre rá max valahogy csak túléljük, és ő is valahogy kikerül a slamasztikából. Zárójelben megjegyzem, hogy lehet nem nekem van igazam, mivel ő régebbóta van ebben az üzetben, és nem mindig az a célravezető megoldás, amit a naív Diácska gondol. Viszont volt karácsonyi partink a Cartier-rel autmatikusan utántöltődő pezsgősüveggel, kentish towni ismerősökkel, plusz a mi részlegünknek egy vacsi, pucccos éttermeben, mini adagokkal és drágasággal. Mindkettő jól sikerült, a vacsit én szerveztem. :D

Idén Karácsonyra is hazamentem, ráadásul úgy, hogy 4 napot egyfolytában otthon töltöttem, nem lehetett rám panasz hogy állandóan eljárkálok. Plusz jókat ettünk, sokat aludtam és olvastam. Hihetetlen egyébként, hogy a két "életem" mennyire el tud különülni, ha otthon vagyok, majdhogynem megszűnök londoniként viselkedni (habár nemtudom ez mit is jelent pontosan), és 5 perc otthonlét után néha úgy érzem mintha el sem mentem volna. Viszont az is igaz, hogy pár nap után elkezd hiányozni a londoni napjaim rendszere, az emberek, a város, és úgy általában az itteni életem. (oké az előző 2 mondat üti egymást, de mindkettőt igaznak érzem...) De visszatérve haza, még volt egy jó kis csajos esténk az Ágival meg a Verával, rokon és szomszédlátogatás. Szilveszterre meg mentem Pestre, ahonnan jan 3-án jöttem vissza. A szilveszter önmagában megérne egy külön bejegyzést, ha publikus lenne, de nem az.:) Jó is volt, mert annyira, de annyira régen volt egy igazi beszélgetős esténk a csajokkal (egyetemi barátok), és max fél óra után elértük azt a szintet, hogy nem a "jajj elmesélem mit történt velem eddig" kérdéskört feszegettük, hanem csak úgy nosztalgiáztunk, pletykálunk, és hasonló. Viszont rossz is volt, mert az éjfél utáni rész tiszta káosz volt, de ezt nem is tudnám jellemezni 2 mondatban, úgyhogy kihagyom. 

Nem tudtam annyi emberrel sem találkozni otthon, akivel szerettem volna, ezt is sajnálom, de remélem majd legközelebb.

Oké, új év, új és szép remények. :) (határozottan jobban éreztem magam mint tavaly, vissza lehet keresni az 1 évvel ezelőtti bejegyzésemet, én emlékszem eléggé depis pár nap volt az) A csajok (akikkel a Szilesztert töltöttem) jöttek Londonba 4 napra, úgyhogy erre az időre visszavedlettem turistává. Szerintem jól sikerült, szerintem mindenki jól érezte magát, és örültem, hogy mindenkinek az elvárásokon felül tetszett London. Az idő néha keresztbetett a terveinknek, és pl ki kellett hagynunk Notting Hillt, de csináltunk pár olyan dolgot is, ami az én Londonomhoz tartozik (na jó, ez kb kimerül a péntek esti pubozásban, és a Starbucks Caramel Macchiato-jában... :) ), de pl elmentünk bulizni is, és meglehetősen sok időt töltöttünk shoppingolással, ó jajj. :) Az egyetlen hátulütője a kiruccanásnak az volt, hogy a Green Line (busztársaság) jóvoltából szegény csajok lekésték a gépüket és egy egész éjszakát a lutoni reptéren töltöttek, el sem tudom képzelni milyen lehetett. Egy idő után - remélem - csak egy vicces sztori lesz, ami hozzáad az élményekhez és nem pedig elvesz.

Időközben pedig a Giles-szal ehatározunk, hogy elmegyünk valahova pár napra, és ez a valahova pedig Párizs lesz!!!! :) Juhhé!!! 1 hét múlva ilyenkor már ott is leszünk 4 nap 3 éjszaka, utazás Eurostarral, szállás reggelivel, a kedvenc turistalátványosságom, a Sacré Coeur közelében. :D Reménykedjünk hátha lesz ihletem, hogy elmeséljem, ha visszajöttünk.

Mi is van még... Ja, a szülinapom is most volt, aminek örömére pár barátommal (többek között Marcsi, Anita, Berni, Kata akiket a legrégebbóta ismerek itt + pasik) elmentünk a kedvenc pubomba, vacsiztunk, ittunk, beszélgettünk, és tök jó ajándékokat kaptam!! (kifejezetten találó + aktuális volt mindegyik)

Oké, akkor mára ennyi, újfent remélem, hogy ezentúl szorgalmasabb leszek, de az tény, hogy kivételesen itthon töltöttem majd az egész hétvégét, mivel a Giles haverokkal sörözött-curryt evett-rögbi meccset nézett. Lehet többször kellene ilyen programot szerveznie??? :)