Pont egy héttel ezelőttre az Alíz megszervezett egy karácsonyi ebéd-vacsorát, amire minden résztvevőnek a saját hazájából kellet valami tipikus ételt készítenie. Mivel én ha főzök, pont nem tipikus magyar dolgokat szoktam csinálni, így elég sok időbe telt, mire kitaláltam, hogy mit is akarok. Még az elején rögtön a rakottkrumpli jutott eszembe, mint egyszerű, és magyaros, de nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg magyaros, de a szakács lakótársam mondta, hogy az, szóval emellett döntöttem. :) És ha desszertről beszélünk otthon, mi az ami mindenkinek legelőször beugrik, amit a legeslegegyszerűbb elkészíteni? A kókuszgolyó, nem? Legalábbis mi már óvodás korunk óta azt vittünk szüli-és névnapokra, csináltunk Húsvétra, Karácsonyra. Amíg meg nem untuk persze. :) Na mindegy, úgy gondoltam ezt úgyis könnyű megcsinálni, kész leszek vele hip hopp, és elrontani se nagyon lehet. Egyvalamire nem gondoltam csak, mégpedig arra, hogy hoppá, én Londonban vagyok, ahol kb háromszor annyiféle dolog közül lehet választani a boltokban, viszont a kókuszgolyó hozzávalói pont nem tartoznak ide. Vagyis minden egyes hozzávaló beszerzééséért meg kellett küzdenem.

A szakács lakótársam mondta, hogy nyílt egy magyar bolt a Covent Cardenben, ott kezdtem a bevásárlást szombat reggel. Herz kolbász (a rakott krumpliba), kókuszreszelék, porcukor, meggybefőtt letudva szerencsére. Darált keksz nincs. Utána sétálgattam a szép kis utcákon, meg ajándékokat kerestem, jól elfáradtam, meg el is tévedtem 1x 1 kicsit....:)

A következő állomásom a közeli lengyel bolt volt, darált keksz itt sincs, viszont rájöttem, hogy kakaóport elfelejtettem keresni eddig, szerencsére itt volt. Mire hazaértem, a sok cucc már eléggé húzta a vállam, kivoltam...

De délután még elmentem egy nagy Sainsbury's-be (olyan mint a Tesco), ahol rumaromát nem, de rumot szerencsére találtam, darált keksz még mindig nem volt, de vettem normál kekszet, hogy majd összetöröm (valahogy), és vajat is kerestem. Amint ott ácsorogtam a vajas polcok előtt, ahol kb 15 fajta vaj közül választhattam volna, észrevettem, hogy van sózott, enyhén sózott, és nem sózott fajta. Na itt már sikítottam megamban, hogy én Rááááma margarint akarooooooooookkkkk!!! Végülis gondoltam csak nem sós vajat kell raknom egy sütibe, szóval vettem egy olyat, amire nem volt írva semmi. Mint kiderült, hiba volt.

Itthon elkezdtem összeállítani a kókuszgolyót, előszöris sodrófával összetörtem a kekszet, ami könnyen indult, viszont minél kisebbek lettek a darabkák, annál nehezebben lehetett még kisebbekre törni, végülis fél óra alatt megfelelő minőségűre sikerült aprítanom. Már ott tartottam, hogy rakom bele a vajat, de előtte mégmegkóstoltam, és éreztem, hogy hmmmm, mintha kicsit sós lenne....Pfffffffffff.... Na mindegy, pont volt még otthon némi margarinom, raktam bele azt, pont jó lett. Szóval végülis sikerült szépeket-finomakat csinálnom. Viszont most van 30 deka porcukrom, másfél zacskó kókuszreszelékem, fél zacskó kekszem, és 3 deci rumom, amivel nem tudom, hogy mit kezdjek...:)

Az ebéd szerintem jól sikerült, bár mikor odaértem, kiderült, h többen jöttek, mint akire az Aliz számított, a Giuliana (Aliz volt munka-és lakótársa, olasz csaj) az elmúlt két estét bulizással töltötte, szóval a lasagnenak (meg asszem a tiramisunak?) lőttek, és mire én odaértem, már elkezdtek enni, mert éhesek voltak. Szóval semmi gáz, csak a szokásos dráma.:)

Az Aliz pulykát sütött, mellé valami isssteni finom karamellás krumplit (majd otthon megpróbálok csinálni én is), az Eric meg francia lecsót, az is mennyei volt... Szerencsére mindezek után még a rakott krumplimnak is maradt hely a bendőkben, és mindenkinek tetszett aki megkóstolta, csomóan mondták, hogy derég ettek ilyet, szóval jó ötlet volt, és a kókuszgolyóm pedig osztatlan sikert aratott, úgyhogy megért minden fáradtságot.:)