Londoni történetek

Belekezdek most a parizsi beszamoloba, mert kulonben egyre halvanyodni fognak az emlekek.

Szoval februar 14-17ig (vasarnap-szerda) voltunk, pont Valentin nappal kezdodoen :). Nem szandekosan alakitottuk igy, csak az utolso ket februari hetvegen a szokasos felevenkenti leltar volt megint a Cartier-nel, amire mindenkeppen menni akartam, egyebkent meg meg volt 4 szabadnapom, ugyhogy eredetileg hetfotol-csutortokig akartunk menni, ekkorra viszont nem volt mar szabad hely a hotelben amit valasztottunk. Maradt tehat a vasarnap 14-e. 

Eurostarral mentunk, nemtudom hallottatok e mar rola, London-Parizs kicsivel tobb mint ket ora, ezenkivul azt hiszem Amszterdamba, Brusszelbe, Lille-be is inditanak vonatokat, es ha jol tudom nem csak Londont koti ossze mas varosokkal, hanem pl Parizsbol is lehet menni Amszterdamba, stb.

Reggel fel 10kor indultunk, es kb 1re voltunk ott (+1 ora az idoeltolodas). Kicsit aggodtunk az idojaras miatt, mar tobb mint egy hettel ekezdtuk nezni a honlapokat, meg imadkozni, hogy jo ido legyen, de legalabbis ne essen. Borongosan indult a reggel, de mire odaertunk szepen kisutott a nap. A hotelunk nem volt tul messze a Gare du Nord-tol es sikeresen meg is talaltuk. A kornyeket Montmartre-nak hivjak, a szazad elejen ez volt a muveszek lakohelye, plusz gondolom a bordelyhazairol is hires lehetett, most szexshopok tomkeleget lehet itt talalni (erdekes, mi vegulis egyet sem lattunk...). A szallasunk egy 3 csillagos 5 emeletes hotel volt, szerintem nagyon szuper valasztas, a szoba nagyon szepen berendezve, tiszta, szines, illatos, benne tv, a furdoszoba es wc kulon, raadasul mi az otodiken voltunk, ugyhogy szep kilatasunk nyilt a kornyezo haztetokre. 

Eloszor lepakoltunk, utana felfedezokorutra indultunk, ugyanis erre talalhato a Sacre Coeur, a Moulin Rouge, es Montmartre utcai is gyoyoruek. Hat igen, a Moulin Rouge kb 10 perc setara volt a hoteltol, ahonnan ujabb par perc a Kavezo a 2 Szelmalomhoz, azaz Amelie kavezoja a filmbol, ahova mindenkeppen be kellett ulni egy kavera. Elmeletileg a tulajdonos megtartotta a regi dizajn-t, de szerintem sokkal kisebbnek tunt mint a filmben, es a pult is mas szogben allt. Azert persze tomve volt mind turistakkal, mind helyi fiatalokkal. Szerettem volna enni 1 Creme Brulee-t, kiskanallal osszetorni, de valoszinuleg ez a leghiresebb desszert az etlapon, ugyanis addigra mar elfogyott. Ezutan felsetaltunk a Sacre Coeur-hoz, ami a kedvenc turistalatvanyossagom Parizsban, mert ahogy rasut a nap a feher epuletre, olyan mintha egy mesebeli kasteny lenne, plusz a lepcsok, kis terek, zold reszek elotte igazan hangulatos atmoszferat teremtenek. Sajna feluton kifogyott az elem a enykepezombol ezert le kellett gyalogolni a dombrol, venni uj elemeket, majd visszalepcsozni a tetejere, es megcsinalni a kepeket... :) Ebbol nem engedtem, de megerte, majd meglatjatok.

Delutan megittunk meg 1 pohar bort 1 "Brasserie"-ben, utana elsetaltunk egy kozeli etterembe, ami az en utikonyvemben is benne volt, es a Bruno is ajanlotta, ezert gondoltuk, hogy csak nem lehet rossz. Akkor meg plane, amikor lattuk, hogy sorba is kell allni, hogy bejussunk. Hat en eletemben nem vartam meg etterem elott, de addigra mar megtetszett annyira a hely (plusz ehesek is voltunk es a kozelben semmi nem keltette fel igazan az erdeklodesunket), hogy maradtunk. Szerintem 10-15 perc utan be is jutottunk. A hely valami hatalmas, klasszikus, szazadeleji stilusban berendezve. Az etlap aranylag egyszeru etelekbol allt, de eleg sok volt a valasztek, visznt full franciaul volt, es a Giles csak kb a felet tudta leforditani, ugyhogy neha kockaztattunk a rendelesnel. En eloetelnek avokadot ettem kicsi rakokkal a kozepen vmi szoszban, foetelnek baranybordat sultkrumplival, desszertnek meg vmi madartejfeleseget ("Uszo sziget"-kent volt az etlapon:) ). Mindezekutan visszasetaltunk a hotelbe, hullafaradtan, ahhoz kepest, hogy csak fel napot varosneztunk, eleg nagy szeletet letudtunk Parizsbol.

Azt hiszem holnap toltok fel par kepet is az elso naprol, meg helyi erdekessegeket is megprobalok leirni, mert abbol volt nem keves. Ennyi orszag Europaban, amik osszessegeben nagyon hasonlitanak, de az apro elteresek a kulonbozo kulturakban megis olyan kulonlegesse (viccesse, idegesitove, furcsava - ki milyen hagulatban kap belole) teszik oket.