Londoni történetek

Nem fogjátok elhinni...

Én itt írogatom nagy vidáman a párizsos dolgokat, erre...

Pont két hete bekopogtat hozzám az egyik lakótársam (Jen - szőke kanadai), hogy beszéltem e valakivel mostanában a lakásból. Mondom nem. (Egész hétvégén a Giles-nál voltam, mert szombaton laltároztunk KT-ben, utána pedig tudtam, hogy hulla leszek, és mondam neki, hogy tessen engem vendégül látni hétfő reggelig.) Mert az a helyzet, hogy a főbérlő úgy döntött, eladja a házat amiben lakunk, és már el is kezdték mutogatni. (pfff, amilyen kupi nálam egy gyors reggeli készülődés van, jézusom...  plusz nem szeretem, ha idegenek csak úgy járkálnak a lakásban) De azt is hozzátette, hogy még csak most kezdték a keresést, és amúgyis van 2 hónap felmondási időnk, meg úgyse most fogják eladni, lehet jópár hónapba beletelik. Hát jó.

Igen ám, de rá egy hétre a nap közepén kapok egy emailt a másik kanadai csajtól (Emma - barna hajú), hogy rossz hírt kell közölnie, ugyanis ezennel fölmondja a szobáját és előreláthatólag március végén-április elején költözik ki, mert délebbre akar lakni Na ez aztán a sokk! Előszöris mert azt hittem, hogy a két kanadai csaj együtt fog költözni, hiszen ha itthon vannak, állandóan együtt csinálnak mindent, főznek, boroznak, filmeznek, stb. A másik dolog, hogy fogalmam sem volt, h kinek kell keresnie a helyére egy új lakót, mert ez elég reménytelennek tűnik egy olyan házba, amit hónapok múlva (akár 3,,akár 6) eladnak.

Másnap reggel összefutottam az Emmával a fürdőszobában, és tök jófej volt, mondta, hogy talált egy szobát, amire nem tudott nemet mondani, Claphamben van (kedvenc részem Londonban), és nagyon közel a munkahelyéhez. Hát jó.

Igen ám, de 20 perc múlva Jen-nel is beszéltem, aki kissé ki volt akadva (a kanadaiak alapjában véve annyira kedvesek, hogy nem mindig lehet megállapítani, hogy a mosolygós (ál)arcuk mit takar, szóval az enyhén neheztelő hangvételét én kiakadásnak veszem), ugyanis ő is tegnap az emailből tudta meg, hogy az Emma kiköltözik, és hogy akkor ők nem együtt fognak majd... Igen ám, de nem tudom hogy csinálta, de 1 délután alatt talált magának egy új albit (miért??), úgyhogy ő is megy egy hónap múlva. De mondta, hogy majd megpróbál beszélni a főbérlővel, hogy mi úgy maradhassunk, hogy ugyanannyit kelljen fizetnünk, mert kevés pénz is jobb lenne neki, mint semennyi. Hát jó.

Igen ám, de a következő nap (???) jön egy újabb email, most a Jen-től, hogy beszélt a főbérlővel (ügynökséggel?), hogy eladták a házat, 1 hónap (!!!) múlva költözés kifelé mindenkinek.

Most abba nem menjünk bele, hogy 1 hónap, vagy 2 hónap, én úgysem kezdtem volna el keresgélni az első hónapban, csak ott lett volna mindig a háttérben, hogy Dia, költözni kell, jajj-jajj.

Szóval újra itt vagyok, kiakasztó, hogy az első olyan albiból el KELL mennem, ahol nem volt az az érzésem 3 hónap után, hogy na jó, akkor keresni kéne valami mást...

Egyébként meg már elkezdtem a vadászatot (angolul flathunting, ami lakásvadászatot jelent), ma meg is néztem 1 szobát, egy másik is tervbe volt véve, de mire odaértem, elvesztettem a pasi telefonszámát, és a kaputelefonra meg nem válaszolt senki. Amikor hazaértem, írtam neki bocsánatkéső emailt, amire válszolt, hogy hát igen, pont nem jó a kaputelefon... Köszi... Kellett már egy ilyen diás történet...

Még annyit, hogy a 2 nap képeit már megszerkesztettem, csak fel kellene őket tölteni, és kommentelni, talán holnap este, de ne kiabáljunk el semmit.

Most megyek aludni, jóéjt mindenkinek, szép álmokat, stb.