Tegnap fejeztem be a West Wing, magyarul Az elnök emberei című sorozatomat, és bár általában ilyesmikről nem szoktam ide írogatni, csak az ún "londoni kalandjaimról", most úgy döntöttem kivételt teszek, mert egyrészt tulajdonképpen gyökeresen hozzátartozott az itteni életemhez a sorozat nézése, másrészt azon gondoloztam, hogy lehet kicsit kibővítem a bejegyzések témáját mindenféle könyves/filmes/sorozatos posztokkal, márha érdekel benneteket. Deszép hosszú mondat, Bulgakov Mester és Margaritájában voltak ilyenek mindig...:D
Szóval West Wing. Aki nem tudná, egy (képzeletbeli) amerikai elnökről és csapatáról szól, és annak ellenére, hogy politika (amit én ki nem állok), ez a sorozat vicces, okos, izgalmas, és megható. Többet nem árulok el, ha valahol rábukkantok, és van rá alkalmatok, mindenképp nézzetek bele ha tartalmasabb témájú néznivalóra vágytok. Itt egy kép az első pár évad állandó szereplőiről, hátha így ismerősebb.
Én még a fősuli alatt kezdtem el nézni, valószínűleg véletlenül az elején, de aztuán magávalragadott a sorozat hangulata, a fősulis szobatársaim emlékezhetnek arra, hogy képes voltam minden szerdán (azt hiszem akkor ment) fél 12kor bekapcsolni a tévét, és végignézni, és anyáék meg arra, hogy amikor nem tudtam megnézni valamilyen oknál fogva, akkor képes voltam velük felvetetni videóra az aktuális részt... Hejj, azok a régi szép idők.
Mindezekután képzelhetitek, mekkora volt az örömöm, mikor itt megláttam az összes részt egy széééép díszdobozban...
Az már kevésbé tetszett, hogy mindez 200 fontba került... Viszont láttam, hogy egy idő után ezekre a díszdobozokra hatalmas akciók vannak, gondoltam kivárom, míg olcsóbb lesz. Egy nap pont ezen gondolkoztam, hogy hmmm, olyan 50 fontot biztos kiadnék érte gondolkodás nélkül, vajon hány hónap-év múlva lesz ennyi,hajjajj... Erre, másnap, lapozgatom a napi Metrót, és nem ott van a drááága, 50 fontért?? Rögtön munka után mentem is az hmv-be (legnagyobb cd-dvd áruház), de épp akkor már/még nem volt raktáron (gondolom megugrott picit a kereslet iránta), viszont azon a hétvégén már le is csaptam rá. Tiszta boldogság. :D
Ez kb október-november környékén történt, azóta hétvégenként, szabad estéimen Elnök embereit nézek. Persze mást is szoktam közben, azért csak most fejeztem be, de 7 évadot, évadonként kb 22 résszel, nem könnyű megemszteni. Volt amikor kevésbé voltam oda érte, mert a közepe felé kissé depresszívebb hangot ütnek meg, viszont az utolsó évadon már megint majdnem ugyanannyit bőgtem (a meghatottságtól), mint az első 2-3on.
De most vége. Nincs tovább. :( Jól lezárták, erre nincs panaszom, csak ennyiidő után hozzánőnek az emberhez a karakterek, stb. Na mindegy, pár év múlva úgyis előveszem még, és megnézem újra. :)
A valós életemben annyi történt, illetve annyi nem történt, hogy nem tudok semmit a melóról, és az eddigi optimizmusom kezd depresszióba átcsapni, és tegnap 3x esett az eső, de mindannyiszor ki is sütött utána a nap, akárhányszor kinéztem az ablakon, más idő volt... Ehh, ezt hívják változékony időnek? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.