Folytatva a történetet: múlt szerdán odasettenkedett mellém a Fabien (a szívbajt hozta rám, miközben csomagoltam vmit), hogy ma keresni fognak telefonon... Húúú,de titokzatos, mondom. Persze pont ezen a napon hagytam otthon a mobilomat, paráztam is rendesen... Szerencsére az irodai számomat hívták, még jó. A részleg főnökével, Fionával beszéltem, találkoztam már vele korábban, jófejnek tűnt, kérdezte, hogy holnap reggel be tudnék-e menni találkozni vele. Én igent mondtam, de persze meg kellett beszélnem a főnökömmel, meg a supervisorommal is. Még jó, hogy mindketten határozott elképzeléssel redelkeznek arról, hogy mikor hol kellene dolgoznom. Mindkettőjük örült a lehetőségemnek, de a nap hátralevő részében mindkettőjük magának akart, mert fönt tréningeznem kellett volna egy új feladatkörre, (mert 1 szabadságon lévő pasit helyettesítek ezen a héten) lent meg annyi, de aaaannyi munka van... És persze ezt rajtam keresztül kellett leüzengetni, annyira elegem van már a Daniela kis játékaiból, állandóan panaszkodik mindenkinek, hogy menyi dolgunk van, holott ő csak emaileket ír és telefonál egész nap, amik nem mondom, hogy nem fontosak, de mi vagyunk azok a Brunoval, akik a napi dolgokat csinaljuk, mi vagyunk azok, akik a belünket is kidolgozzuk, ha úgy adódik, míg őfelsége királykisasszony egy dobozt nem képet arrébbrakni a legtöbb esetben. Holott ha azt az időt amíg panaszkodik, munkával töltené... Pfff, na mindegy, bocs, eltértem a tárgytól, de a múlt héten tényleg nagyon mérges voltam rá.
Csütörtök reggel 9re mentem a New Bond Street-re, ami - most jöttem csak rá - 10 percre van a Picadillytől az egyik, és 10 percre az Oxford Streettől a másik irányba... És nem mellesleg így néz ki:
Ennek megfelelően az utca tele van márkásabbnál márkásabb boltokkal, Chanel, Gucci, a fene se tudja mi még, sosem érdekeltek ezek a dolgok, na de majd ha fölvesznek. Ha...
Szóval ebbe az épületbe mentem be, jószokásomtól eltérően nem tévedtem el sehol, és nem is késtem, és a bejáratot is megtaláltam elsőre (másodikra). Belülről az iroda valami hihetetlen hangulatos, picike várószoba századeleji (így írják? vagy századelői?) képekkel, szűk-keskeny folyosók, kanyargós szőnyegborította lépcsősorok, drapériával fedett falak. Interjú után a Fiona kicsit körbevezetett, volt egy olyan része az épületnek, ahol egy pillanatra az ember tényleg egy másik korban érezhette magát, abban, amikor még így nézhetett ki az épület kivűlről:
Amint látjátok, eddig minden nagyon szuper, de akkor térjünk rá az interjúra. Nem az a tipikus interjú volt, mivel tudják, hogy eddig mit csináltam, illetve hogy mit nem, szóval nem kellett előadnom magam, hogy én és a merchandising, mi aztán így vagyunk... Először engem kérdeztek, hogy miket csinálok a cégnél, mennyit és mire használom a rendszert, mennyire használom az ecxel-t, ezenkívül a szokásos bemutatkozós kérdések, mióta vagyok Londonban, hogy tetszik, hol lakom, stb. Azután meséltek a pozícióról, és a csapatról. Az én dolgom tulajdonképpen az lenne, hogy végigkísérjem, és persze organizáljam az óraszíjakat a megrendeléstől a butikokba való szétküldésig, ami azért tetszik, mert komplex, és némileg felelősségteljesebb munka, mint amit eddig csináltam, itt végre az agyamat is jobban igénybe vehetném, viszont mégsem olyan vészes, mert nem olyan nagy értékű árukkal kellene foglalkoznom.
A beszélgetés végén mondta a Fiona, hogy szerinte beillenék a csapatba, nagy előnyöm, hogy ismerem a rendszert, és az emberek nagy részét, szóval felőle oké, viszont ezt még elég sok fejesnek jóvá kell hagynia. Szerintem azon áll vagy bukik, hogy hajlandóak e kifizetni egy normál munkavállaló-fizetést, vagy megelégszenek egy gyakornokkal is...
Azóta, azaz egy hete síri csönd van, nem hallottam semmit, a Fabien is elment szabadságra, pedig ott április végén-május elején kezdeni kellene, és addig be is kellene tanítaniuk... Viszont annyi előrelépés történt az ügyemben, hogy 2 hónappal meghosszabbították a szerződésemet, azaz május végéig biztos ott leszek még.
Remélem lesz még folytatása a történetnek, egyelőre ennyi, ja, és egész héten sütött a nap, 2 nap is kabát nélkül mentem dolgozni, ilyen kábé sosincs!!!! :D
És most örülök, hogy hétvége jön, mert gyilkos hetem volt, majd ha lesz ihletem, leírom. :)
Pusszantás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.