Ma, október 26-án van pontosan fél éve, hogy megérkeztem Londonba.

Egyrészt nem tűnik soknak, mert most úgy érzem, mintha csak tegnap jöttem volna el Pestről, a régi melóhelyről, az albiból, de lehet ez csak azért van, mert most voltam otthon 1 hete. Másrészt meg sokkal többnek tűnik, mert annyi minden történt velem, mint otthon kb két év alatt, ami jó.

Arra ugye rájöttem, hogy mostmár biztos, hogy nem fogok az örökkévalóságig kintmaradni, csak ameddig több pozitív tapasztalatom lesz, mint negatív, és ez egyelőre így van. Na ennyit a nosztalgiázásról és a szentimentalizmusról.

Kedden a munkahelyen úgy éreztem, mintha minimum egy hónapot lettem volna távol, folyton azt kérdezgettem, hogy na és mi történt, míg nem voltam itt? Persze semmi nem változott. Az első két nap alatt úgy lefáradtam, mint a fene, behozni az elmaradásokat, elolvasni a felgyülemlett emaileket, rohangáltam össze-vissza... Végül a négy napos munkahetem sokkal többnek tűnt, mint egy normál hét, szerencsére pénteken az egyik munkatársam születésnapjára mentünk munka után, hát jól esett egy kis kikapcsolódás, mit ne mondjak. Szombaton végre az Alizzal is tudtunk normálisan találkozni és beszélgetni, mert mostanában mindig csak a pubban futottunk össze egy kis csevelyre (csevejre?), és főztünk is, szóval tökéletes szombat délután volt, ma pedig Salvador Dalí kiállításon voltam, ami inkább volt érdekes és lenyűgöző, mint szép. Sőt. De legalább mostmár van némi fogalmam a munkásságáról, bár szinte csak szobrai, illusztrációi, rajzai voltak kiállítva, nem a festményei.

Kedden jön vissza a Berni, most lesz vmikor a szülinapja, vettem neki special születésnapi ajándékot, de erről majd egy későbbi bejegyzésben számolok be, addigis legyetek jók, öltözzetek melegen! Soksok pusszantás!!