Ma tökjó kis délutánt kreáltam magamnak, mert mostanában úgyis kissé bepunnyadtam itthon, kellett a kimozdulás. Lecsekkoltam a ma is nyitvatartó kiállításokat, eseményeket hátha netán találok valami nekemvalót a közelben, és szerencsére így is lett.

Egy Vittorio Sella nevű fotográfus kiállításán voltam, aki elsősorban hegyekről készített lenyűgöző képeket. Bejárta az egész világot, "kicsiben" kezdte, az Alpokkal, (nem véletlenül, m ott született a tövében) aztán Alaszkától kezdve a Kaukázuson és Afrikán keresztül egészen a Himalájáig jutott, mindezt nem ám a mai high-tech szuperbiztos oxigénpalackos (nem vagyok helymászó, csak tippelek) módon művelte, hanem mivel a századforduló környékén élt, kalap-kabát-katonasátor-aluminiumcsajka volt az eszköztára. (vagyis ezeket láttam a képeken, tényleg nem vagyok hegymászó, na) Biztos érdekes élete lehetett, ennyi mindent látni, kiváncsi vagyok, hogy mi vitte rá erre a szokatlan hobbira. Oké, a családjában hegymászók, és fotográfusok is voltak, de pont ezt? Olvastam róla, hogy nem elég, hogy hegyet mászott, mindezt télen(!) csinálta, amikor értelmes ember nem megy 3000 m fölé, és nem elég, hogy télen mászott, még vitte ezt a bazinagy izét is:

 A képek egyébként hihetetlenek, lenyűgözőek, fennségesek, olyan helyeken jártak, ahol ember azelőtt még nem, azt még nem említettem, hogy 1859-1943-ig élt a pasi, mind a hegymászók, mint a fotográfusok között elismert volt. ja, és 76 éves korában vett részt az utolsó expedícióján, ejjha!!! Ízelítőül íme pár fotó, amit találtam, sajna a kedvencem nincs köztük, de azért "ezek is megteszik".

Odaírnám én, hogy hol van, de a "Sinilochun, a Zemu gleccser bal oldalánál" nekem semmit nem mond, még csak a kontinenst sem tom betájolni, ez van, sorry.:)

"Emberek néznek bele egy nagy lyukba" - na jó, az egy gleccserszakadék, és azt hiszem Európában van.:)

 Na ez az amiről beszéltem, kezdetleges sátrak, kezdetleges tábor, és mégis. De ezt legalább tudom hol van. Ez a "na másszuk meg a Himalája második legmagasabb csúcsát" című expedícióról van, háttérben a híres K2, amit végülis nem sikerült megmászni, de a képek szerintem mindenért kárpótolnak (engem legalábbis:))

Ugyanabban az épületben volt még egy másik kiállítás, modern olasz festők műveiből, Modigliani volt az egyetlen, akiről egyáltalán hallottam, gondoltam ha már ott vagyok, végignézem, de inkább csak "végigfutottam" rajta, újfent megállapítva, hogy a festészet engem nem igazán köt le.

Aztán a buszmegálló felé tartva jött egy busz, ami épp a Picadilly felé tartott, gondoltam jó, akkor bemegyek a központba, úgysem nagyon élveztem ki London látnivalóit mostanában, és a nap is kisütött, szóval ideális városnézős idő volt. (ja persze, megint kihagytam a számításból, hogy ez Anglia, az ideális városnézős idő 5 percekig tartott, aztán azt hittem mindjárt megfagyok, aztán megint napocska, aztán megint vacogtam, stb...) Mindenesetre sétálgattam a Chinatownban, a Leicester Square-en, a Picadillynél, és kijutottam a Trafalgal Square-re, aholis épp egy fesztivál félébe botlottam, a Big Dance2008 nevű rendezvénysorozat végére azt hiszem, ahol épp világrekordot készültek dönteni, 2008 ember táncolt egyszerre a téren, összeöltözve, tuti kis ugrabugra zenére, pont elcsíptem az utolsó performanszt, vicces volt.:) Ennyi volt a mai nap, remélem holnap is jó idő lesz, legalább olyan, mint ma, de inkább jobb. Pusz-nyusz! :D