Annak ellenére, hogy jó lenne szuperül megtanulni angolul, és ezt igazi angoloktól lenne a legjobb, nagyon élvezem, hogy nemzetközi környezetben dolgozom. Igaz, hogy a dolgozók kb fele angol, de közvetlenül franciákkal, és 1 olasz csajjal dolgozom, meg a Mariannal beszélek magyarul is, szóval eredeti brit akcentust nemigen hallok, de valahogy nem is bánom. Egyelőre. Aztán mikor elkezdek olasz akcentussal angolul beszélni, biztos fogom. Mindenesetre vicces dolog így dolgozni, kiváncsi vagyok, hogyha valaki kivülről figyelne bennünket, vajon miket gondolna... Alap igazság, hogy akármilyen jól beszélünk is egy nyelvet, számolni az anyanyelvünkön számolunk, nem? Namost mi elég sokat dolgozunk számokkal, amiket innen oda kell másoni, 2x leellenőrizni, ez alapján megkeresni valamit, tehát mikor mind a négyen nyakig el vagyunk merülve a munkában, sokszor négyen, háromféle nyelven mormolunk magunk elé elmélyülten.:) És tetszik az is, hogyha nem tudok egy szót, akkor senki nem néz hülyének, hanem elmagyarázzák, hogy mire gondoltak, türelmesebben, mint máshol. Abban is biztos vagyok, hogy pár hónap, és folyékonyan tudok majd franciául káromodni. Minimum. Az eddigi legérthetetlenebb akcentus, amit valaha hallottam, a skót. A postázóban dolgozó egyik pasi történetesen az, és a legelső napomon ott volt a recepción, mikor megérkeztem, és miközben várakoztam, ő beszélt valakihez, én meg figyeltem. A két perces monológjából kettő szót tudtam kihámozni. Komolyan! Én nem értem, hogy hogy képes valaki ilyen szavakat kiejteni a száján... A németeknél legalább ott a Hochdeutsch, de itt...? Egyébként a pasi tök kedves, jól viseli, hogy nem igazán jut el hozzánk az, hogy miről beszél...:)

Ennyit mára, most csak összegeztem pár gondolatot, amik a napokban eszembe jutottak, izgalmas dolgok nem igazán történtek mostanában. Sok pussz az éppen monszuneső (hahaha) sújtotta Londonból!