HTML

Londoni történetek

Elsősorban a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek írom ezt a blogot, de persze minden idetévedő látogatónak nagyon örülök. Remélem nem alakul át "hogyan is boldoguljunk Londonban"-tipusú bloggá, csak a saját, remélhetőleg tipikus diás élményeimet szeretném megosztani.

Friss topikok

  • Vinie: Kedves volt a chekc-in-es csaj...hát jah, ennyire vannak képben a világ más tájain a magyarokkal :... (2010.09.09. 12:38) Hurrá, nyaralunk!
  • delaney: Kedves Dia in London!! Már 2010 van és a blog áll egy 2009 novemberi utolsó bejegyzésnél. Ne lustu... (2010.01.16. 19:00) Albikeresés - 3. rész
  • Vinie: Dejóóóóó!! Saját lovad van és ez a Grand National tényleg nagyon nagy cucc odakinn! Szorítunk Euro... (2009.04.04. 11:22) The Grand National
  • bp @ LONDON: Köszönöm, sikerült is belokalizálni a helyet, egészen pontosan a 243 Golders Green Rd szám alatt! ... (2009.03.15. 16:50) Magyar konyha
  • Vali.: Jót derültem rajta, de gondolom nem volt ennyire vicces, amikor keresgélted az alapanyagokat :) Én... (2009.01.03. 17:51) Karácsonyi menü a'la Dia

Linkblog

2008.07.01. 21:28 jeanny

Az első munkanap

Hát ezen is túl vagyok, a második első munkanapomon. Semmi húdeizgi nem történt, körbevezettek, mindenkinek bemutattak, akinek csak tudtak, a közvetlen főnököm elkezdte a betanításomat, ami egyelőre tetszik, hogy nem akarnak túlterhelni, összezavarni, hanem nagyjából módszeresen, lépésről lépésre tanítgatnak, elég összetett a meló tényleg, de szerintem nem lesz vele semmi gáz. Ja, és csomó mindent el sem mondhatok majd, merthát ugye értékes cuccokkal is foglalkozunk, szóval szigorú biztonsági előírások vannak. :)

A közvetlen munkatársaimról annyit, hogy 1 olasz csaj, Daniela a közvetlen főnököm, jófej csaj, értelmesen magyaráz, bár hallottam róla rosszakat is korábban, amit az első nap után meg tudok állapítani az az, hogy mintha 1 kicsit mindig megjátszaná magát úgy/azért, hogy mindenkiben tudatosodjon, hogy milyen sokat/szorgalmasan/jól dolgozik. Viszont mindent rendben tart, rendszerez, újrahasznosít, racionalizál, úgyhogy mindenképp lesz mit tanulnom tőle.:) És persze főnökösködik, "parancsokat osztogat", mindent jobban tud, dehát melyik főnök nem ilyen? :) A másik munkatársam Bruno, ő francia, hát ő az, aki néha túl sok infot próbál rámzúdítani, és a felét sem értem annak amit mond, viszont engedett élesben dolgozni a rendszerben, ami azért jó, mert én igazán akkor tanulok jól, ha csinálhatom is azt, amit meg kell tanulnom.:) Ezenkívül van még egy srác, Aurelien, aki szintén francia, sztem alapfokon sem beszél angolul, pedig már több hónapja dolgozik itt, sztem néha lövése sincs, hogy mit kérnek tőle, látom az arcán az értetlen tekintetet, amit néha tuti én is vágtam, mikor Frankfurtban, vagy a vízvezetékes cégnél kértek tőlem valamit full angolsággal/németséggel és lövésem sem volt, hogy vajon mit... De ő el fog menni hónap végén, gyakorlatilag az ő helyére jövök én, csak némileg kibővítették a munkakörét.

Egyelőre ennyit, ugyanis annak ellenére, hogy még nem dolgoztam aktívan, elfáradtam, uh most egy kis olvasás-sorozatnézés következik, aztán meg szunya. :)

Sok pussza Mindenkinek!!!

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://diainlondon.blog.hu/api/trackback/id/tr26548678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vera 2008.07.02. 17:26:02

Hát figyu, szerintem is meg fogod tudni oldani, ha egy olyan srác is túlélte valahogy az egészet, akinek nem sok lövése van az angolhoz! :)
süti beállítások módosítása