Aludtam 12 órát, reggeliztem, a kávé itt gőzölög mellettem az asztalon, úgyhogy mostmár elkezdek írni.

A héten nulla társasági életet éltem, úgyhogy ez a bejegyzés a munkával lesz kapcsolatos, gondolom úgyis mindenki erre kiváncsi.

A cég, ezt már említettem, egy vízvezetékszerelő-fűtésjavító családi vállalkozás. Én mint adminisztrátor vagyok bejelentve, végülis nagyjából azt is csinálom, adminisztrálgatok. A folyamat úgy megy, hogy valaki felhív, hogy jajj, nincs melegvizem, eldugult a WCm, vmi fura hangot ad ki a boilerem, tudunk e segíteni, én meg mondom, hogy igen, tudunk, persze. Leegyeztetek vele egy időpontot, beírom a nagy könyvbe, felvezetem a gépbe, mielőtt a szerelő kimenne, készítek egy munkalapot a szerelőnek, meg egy „eltávozási lapot”, hogy mindig tudjuk, h ki hol van. Ha pedig visszaérnek, leadják a munkalapot, hozzák a csekket, vagy a credit kártya részleteket, és elintézzük a fizetést (beírjuk egy másik nagy könyvbe). Ez így egyszerűnek hangzik, de 10-15 szerelőnél, folyamatos telefoncsörgésnél, és az emellett felmerülő különböző problémáknál (nem érünk ki időben, vissza kell menni, vki azért hív, hogy reklamáljon, stb) kissé stresszes tud lenni. Emellett vannak nagyobb projektek, pl új fürdőszoba, új boiler beszerelése, stb, aminél először a menedzser kimegy, és fel/megbecsüli azt, h mi-mennyiért-mikor-hova, stb. Ez 1külön folyamat, amiben én még csak az időpont egyeztetésben veszek részt, de később itt is lesznek teendőim.

Az, hogy hogy érzem magam, elég változó. Vannak olyan pillanataim, amikor legszívesebben kiszaladnék az irodából, és vissza se mennék soha többet. Nem tudom, hogy ez kb mikor szokott bekövetkezni, kb olyankor, mikor vmi nem sikerül, vagy úgy érzem, hogy én ezt soha nem fogom tudni megtanulni, vagy vmit félreértek. Vagy mindez egyszerre. Mindemellett a hét vége felé már volt több jó pillanatom is, mert amikor mondjuk nincs tumultus, 1ik menedzser sincs bent, és sikerül szuperül+kedvesen felvennem egy rendelést, és elkészítenem a papírmunkát, akkor az okés. Ráadásul pénteken szabin volt az a csaj is, aki betanít, aki helyett leszek, és így sem omlott össze a cég, aminek kifejezetten örültem. Próbálok visszaemlékezni a detés kezdetekre, és szerintem az első pár héten ott is voltak olyan gondolataim, h te jóóóisten, mit keresek én itt, de aztán meg egészen belejöttem (szerintem). És péntek délután, mikor mindenki elment, kettesben maradtunk a számlázást, meg ilyesmiket intéző csajjal, aki spanyol, és tök jófej volt, rögtön azt kérdezte, hogy na, és mi a véleményed mindenkiről? És csomó dologgal kapcsolatban megnyugtatott, h ahhoz képest, hogy ez az első hetem, tök jó voltam, és hogy idő kell ahhoz, hogy a szerelők hozzám forduljanak, ha van vmi, pláne, amíg az elődöm (Katie-nek hívják és ausztrál) itt van. Meg érzem, hogy az 1ik menedzser totál nem bízik bennem, sosem hozzám fordul ő sem. De az azért jó volt, hogy pénteken amit kért, meg tudtam csinálni. J A másik menedzser a főnök pici fia, és nem kicsit főnökösködik, mindenkinek magyaráz, h mit hogy kell, eléggé idegesítő néha, viszont pont most olvasok egy könyvet, amiben az volt, hogy ha valaki nem szimpatikus vmilyen tulajdonsága miatt, az nagy valószínűséggel azért van, mert mi is olyanok vagyunk, csak nem ismerjük be magunknak se. Hmmmm…Szerintetek? J A legidegesítőbb gyengeségem egyértelműen az angoltudásom. Mivel én veszem föl a rendeléseket, így nekem kell lejegyeznem az emberek nevét és címét, ami egyáltalán nem egyszerű!!!! Akkor sem, ha igazi british-englishek telefonálnak, de akkor sem, ha külföldiek…:S És ha a problémájukat több összetett mondatban próbálják elmagyarázni, az is nehézséget okoz, merthát addig okés, hogy „leaking pipe/toilet”, „no hot water”, (csöpögő cső/WC, nincs melegvíz), de ha elkezdik nekem regélni, hogy mi csatlakozik hova, és először ez történt, utána meg a tus, és a boiler, és különben is, hát akkor elég kínosan érzem magam. J De a jó kis „boiler repair”, majdnem mindenre megoldás. :D:D

Ami még zavaró, az a munkaórák száma. Reggel nyolcra megyek, és fél6ig vagyok, minden nap, pénteken is. Az egy órás ebédszünetet viszont percre pontosan betartják. A túlórát is kifizetik. Viszont alkalmanként szombaton is kell dolgozni, fél9től 2ig, és az egész napot kifizetik, a kérdés csak az, hogy ez milyen sűrűséget jelent. Mivel én a város másik felén lakom, így vmivel több, mint egy órát utazom reggel is, meg este is, tehát 6kor kelek, és 7re érek haza… Namost el tudtok engem képzelni hosszútávon 6 órás keléssel?? Nem, ugye? Csütörtökön reggel olyanfáradt voltam, hogy majdnem bealudtam reggel a metrón. Elkezdek majd albit keresni azon a környéken, de ez egy másik történet.

Szóval ennyit a munkáról, hosszú távú előrejelzéseim nincsenek, nem tudom meddig fogom bírni, hogy tetszik majd azután, miután belerázódom, és mennyire tudom elviselni/kedvelni azokat az embereket.

A hétvégén még írok, meg teszek fel képeket is, ha minden igaz, sajnos nem mókusosokat, mert most megint hideg van.

Egyébként meg nagyon hiányzik mindenki, és szoktam rátok gondolni sokat ám!!!

Csókcsók!