Londoni történetek

Hát igen, az albireresés téma újra aktuális lett, végre sikerült felmondanom a mostanit. Az ötlet már májusban megfogalmazódott bennem, ugyanis kiderült, hogy a kedves lakótársaim (a nemet-ausztrál páros) nem szeretik, ha vendégek vannak a házban. Nemhogy az ittalvós vendégeket, de még a napközben megjelenő meghívottakat sem nagyon szívlelik. Márciusban volt itt a Vera, akkor még nem szóltak semmit. Áprilisban hétközben volt itt az Olgi, és pénteken is ittalund az Olgi és 1 barátnője, még akkor sem szóltak semmit, hanem amikor legközelebb bejelentettem, hogy jön valaki, akkor szóvátették, hogy nekik ez így nem jó, mert zavarja őket ha kijönnek a konyhába, és itt van 1 idegen... Kb ennyi. Mert sem a Verával, sem az Olgiékkal nem ricsajoztunk, kb este jöttünk, reggel mentünk. Plusz anyáék jöttek Júniusban, amikoris a német csaj kifejtette, hogy neki vizsgái lesznek a következő héten, és hogy ez így tök szarul jött ki, és hogy miért nem szóltam korábban, (március vége óta mondogatom, hogy jönnek az anyukámék június elején...), és hogyha lenne rá lett volna rá lehetőség, biztos megkért volna, hogy tegyük át máskorra. Még mit nem!!?? Oké, hogy a vizsgák fontosak, de hogy az egész világ hozzá alakítsa az életét??????

Igazság szerint ezt a problémát kulturáltan átbeszéltük, úgyhogy ekkor még úgy gondoltam, hogy megéri ittmaradni, normális emberek között, de az elköltözés gondolata már ekkor felvetődött bennem. Azután csak kattogtam tovább, rájöttem, hogy ahhoz képest, hogy mennyit fizetek, túl kicsi a szobám, túl messze van az állomástól, és az állomás is túlmessze van a belvárostól, szóval egyre biztosabb lettem benne, hogy én innen záros határidőn belül dobbantani fogok. A kérdés már csak az volt, hogy mikor. Először úgy voltam vele, hogyha júniusban valamikor felmondom úgy, hogy augusztus közepével-végén költözök ki, akkor az szuper lesz, mert még tudok találni valamit mielőtt hazamegyek, és mikor visszajövök, rögtön cuccolhatok is. Azután kiderült, hogy a lengyel srác, aki bérli a lakást, hazamegy júliusban, és azt meg nem akartam eljátszani, hogy Helló, csak szólok, h kiköltözök, és ha visszajössz a nyaralásból, akkor lesz 3 heted, h találj vkit a helyemre. Szóval úgy döntöttem, hogy ha visszajön, akkor mondom azt, hogy Akkor én szeretnék kiköltözni szeptember végével. Ez azért jó, mert nekem lesz 4 hetem keresni valamit, miután visszajöttem. Ami nem lehetetlen remélem. :)

A megvalósítás kicsit körülményesre sikeredett, ugyanis rettenetesen beparáztam minden egyes alkalommal, mikor 2esben maradtunk, és alkalom adódott volna egy komolyabb beszélgetésre. Vagy ő viccelődött valamivel, vagy csak épp belebotlottam a konyhában, az meg hogy nézett volna ki, hogy Áá, helló, figyi, ki akarok költözni. Nem. Hmmm... Pénteken már majdnem sikerült, de akkoris visszakoztam. Szombat reggel alaposan elgondolkoztam, hogy basszus Dia, oké, hogy hirtelen felindulásból képes voltam gyors és határozott döntéseket hozni, lást felmondás a vívezetékszerelőknél és a pisis történet, de mindkettő valamiféle menekülés is volt, és íme, itt az alkalom, hogy felnőtt, felelősségteljes módon intézzek el valamit, és ennyire béna vagyok? Szóval ezekután összeszedtem magam, és megoldottam. Meglepően gördülékenyen ment, totál megértő volt, stb, stb, sőt, még mondta is, h pont 1 ismerőse érdeklődött a szoba után nem rég, meg is kérdezi, hogy még aktuális e. Na mondom, én meg emiatt aggótam?? Délután ismét egymásba botlottunk a konyhában, és mondta, hogy a csaj ki is veszi a szobámat... Hát ez egyrészt szuper, örülök, másrészt viszont nem hiszem el, hogy fél nap alatt túllépett rajram????? (öntelt hiú alak vagyok tudom, de akkoris!!!)

De a történetnek, mint általában az én történeteimnek itt még nincs vége. Ma reggel szintén konyhai találkozás, és mondta, h változott a terv, ugyanis a párocska is bejelentette, hogy elköltöznek (a srác kapott állást), és igazából ő is egy ilyen alkalomra várt, hogy kiköltözhessen, mert ugye ő bérli a lakást, és nem akart csak úgy itthagyni másokat, hogy na helló, én mentem, ti meg csináltjatok amit akartok, fizessétek az albit ahogy tudjátok. (azt hiszem ez ritka emberi hozzáállás itt Londonban az eddig hallott és olvasott sztorik alapján) Tehát most minden rendben elvileg, remélem tényleg fogok találni valami jobbat és nem drágábbat, valami szép helyen... (ööö, telhetetlennek tűnök?) Albikeresés Londonban című sorozatunk újra műsoron. "Stay tuned for the next episode" (Maradjanak velünk a következő részig - vagy vmi hasonló)