HTML

Londoni történetek

Elsősorban a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek írom ezt a blogot, de persze minden idetévedő látogatónak nagyon örülök. Remélem nem alakul át "hogyan is boldoguljunk Londonban"-tipusú bloggá, csak a saját, remélhetőleg tipikus diás élményeimet szeretném megosztani.

Friss topikok

  • Vinie: Kedves volt a chekc-in-es csaj...hát jah, ennyire vannak képben a világ más tájain a magyarokkal :... (2010.09.09. 12:38) Hurrá, nyaralunk!
  • delaney: Kedves Dia in London!! Már 2010 van és a blog áll egy 2009 novemberi utolsó bejegyzésnél. Ne lustu... (2010.01.16. 19:00) Albikeresés - 3. rész
  • Vinie: Dejóóóóó!! Saját lovad van és ez a Grand National tényleg nagyon nagy cucc odakinn! Szorítunk Euro... (2009.04.04. 11:22) The Grand National
  • bp @ LONDON: Köszönöm, sikerült is belokalizálni a helyet, egészen pontosan a 243 Golders Green Rd szám alatt! ... (2009.03.15. 16:50) Magyar konyha
  • Vali.: Jót derültem rajta, de gondolom nem volt ennyire vicces, amikor keresgélted az alapanyagokat :) Én... (2009.01.03. 17:51) Karácsonyi menü a'la Dia

Linkblog

2009.05.28. 11:19 jeanny

Ez + az

Most írok gyorsan egy kicsit erről-arról, mert ha arra várok, hogy legyen időm/hangulatom/ihletem egy normális bejegyzést írni, eltelhet újabb 2 hét…

 
Valami furcsa álomkór hatalmasodott el rajtam az elmúlt hetekben, mindig úgy kezdődik, hogy 10-11 környékén, mikor már vagy befejeztem az aktuális sorozatrész nézését, vagy befejeztem a netezést, rámtör egy hullám, hogy jajj, csak 5 percre lecsukom a szemem… Azután persze hajnali 2 és 4 között ébredek, számítógép bekapcsolva, fogmosás nulla (jájj), rosszabb esetben a sminkem is rajtam van (jájj-jájj), uh ekkor kell erőt vennem magamon, és mindezeket elintéznem. Nem tudom mit kellene csinálnom, visszafeleselnem a belső hangak talán, h márpedig felkelünk az ágyból most! (halkan megjegyzem, ágyból való felkelés sosem volt az erősségem…)
 
A munka megyeget, már normális feladataim is vannak, a főnökkel is megismerkedtem, próbálok intézkedni, általában némi segítséggel, és kissé döcögősen, bakikkal sikerül, de egyre inkább érzem a rengeteg információt a fejemben, csak még nem tudom, hogy mikor melyik részét kell előhúzni. A környék továbbra is izgalmas és lenyűgöző, csak sajnos majd minden nap egy szendvics vagy egy saláta (ez utóbbi ritkábban) az ebédem, ami egyrészt drága, másrészt unalmas lesz hosszútávon, uh neki kell állnom lassan újra főzőcskézni. Plusz az egyik munkatársam csoki és sütimániás, mindig majdszol valamit, attól tartok 2 hónap múlva úgy fogok kinézni mint 1 lufi (mert minden ott van a konyhaasztalon, és mindig mondja, h vegyünk…
 
Hétvégén csodás idő volt, úgyhogy rávettem magam végre, hogy elbuszozzak az egyik közeli parkba, ami egy nagyobbacska domb, a tetején egy… nem is tudom, télen korcsolyapályaként funkcionál, nyáron meg…valami más. Szóval az Alexandra Parkba mentem, vittem a kis Cartier-s olvasnivalóimat, meg 1 könyvet, és olvastam a napon… Nem is emlékszem mikor volt ilyen melegem utoljára (nem hiszem, h 25 foknál több lehetett egyébéntJ )… Meg is kapott a nap imitt-amott, végre van 1 picike szinem, a legjobban a lábszáram égett le hátul, azt érzem rendesen. J
 
Késő van, megyek aludni. Valamiért nem jön be rendesen az „új bejegyzéses” oldala blogomban, uh elemailezem magamnak ezt az irományt, és holnap bentről felrakom.
De előtte csak egy kicsit, csak 5 percre lehunyom a szemem, csak pihentetem, igérem….zzzzzzzzzzz……..

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://diainlondon.blog.hu/api/trackback/id/tr581148561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása