Londoni történetek

Épp itt az ideje, hogy befejezzem a sztorit, az estével, amikor 3 albit néztem meg. A furcsa az, hogy mindhárom albi egészen normális volt, ha nagyon sarokba lettem volna szorítva, akármelyikbe beköltöztem volna.

A legelső hely, a munkahelyemtől 4 metrómegállónyira, és onnan még 15 perc gyalogútra volt, a srác akivel beszéltem, nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy kijön elém az állomásra, stb, mert kicsit körülményes a rövidebb úton jönni, de végülis passzoltam, és sikerült eltévedés nélkül odatalálom. Hát kicsit tényleg távoleső ház, kb mindentől, kivéve a metrósínektől, amik gyakorlatilag a ház mögött húzódnak. A lakás nem nagy, de rendes, takaros, és tiszta, a szobáról is ugyanezeket lehet elmondani, nem túl nagy, de lényegében minden megvan benne, ami kell, egy íróasztal azért még elfért volna (sajna nem helyileg...). Az eddigi tapasztalataim alapján, ha csak ezt az egyet néztem volna meg, rögtön beköltöztam volna,ráadásul a lakók is nagyon jófejeknek tűnttek, 1 lengyel srác, egy ausztrál srác, és a barátnője, egy német csaj, a pár tanul, a srác meg dolgozik, mindannyian már csomó ideje itt vannak. Sajnos nem volt időm ottmaradni, pedig jó lett volna dumálni kicsit, de hát még 2 albi előttem volt...

A második lakás az elsővel ellentétben ideális helyen volt, gyalog 25 percre a munkahelyemtől, közel a belvároshoz, boltokhoz, 2 metróvonalhoz is relatíve közel. A lakás maga is szép volt, a szoba is szép volt, viszont kicsi. Ez is az a tipikus 1 duplaágynyi nagyságú lyuk, ahova ha bepakolod az összes cuccodat, akkor talán még meg tudsz fordulni 1x, de tuti, hogy leversz valamit. Egy olasz pasi, és egy szintén olasz lány lakott ott, jófejek voltak, viszont a srác az ideje nagyrészét a félig meddig nappaliként funkcionáló konyhában töltötte (holott neki hatalmas szobája volt), ráadásul cigizett, úgyhogy jól át kellett gondolnom, hogy az elhelyezkedésből adódó előnyök ütnék e a kicsi szobát, és a cigifüstöt... Hmmm...

A harmadik hely kicsit messzebb volt, mint gondoltam, igaz, hogy busszal átszállás nélkül el lehetett volna jutni a munkahelyemre, viszont a buszok néha elég kiszámíthatatlanul közlekednek, és 20 perc busszal, az néha 40 is lehet. Mellesleg egy nagyon csöndes környéken volt a lakás, egy elég nagy park mellett (hatalmas plusz), és a szoba, mondhatni óriási volt... Duplaágy, asztal, beépített szekrény meg egy másik szekrény vagy komód, nagy ablak, és mindemellett még soksok hely... Viszont a lakók... Egy 35-45 éves török pasi vezetett körbe, lakott ott még egy spanyol srác, és még azt hiszem a török pasas barátnője... És hát nem voltak túl szimpik, de igazából semmi rosszat sem lehetett rájuk mondani... És visszafelé, már este 9 volt, vagy fél órát vártam a hidegben az egyetlen arrajáró buszra, hát az sem volt egy felemelő élmény... Viszont a szoba, és a park...

Szerintetek melyik lett volna a tökéletes választás? Nincs olyan. A harmadik szoba, a második helyen az első lakásban és emberekkel, na az lett volna a tuti. Persze csomót gondolkoztam, és rágódtam, mérlegeltem, pro és kontráztam, de azért kizárásos alapon nem volt nehéz meghozni a döntést (mert tényleg, már nagyon-nagyon költözni akartam), úgyhogy másnap felhívtam az első helyet, és igent mondtam, ja, mert ők mér aznap este mikor ott jártam, visszaszóltak, hogy felőlük rendben, nagyon szimpinek találtak.

Rá egy hétre elköltöztem-beköltöztem, a lengyel srác segített elhozni a cuccaimat kocsival, aminek nagyon örülltem, ugyanis mióta kint vagyok, szerintem megduplázódtak a dolgaim, kijöttem egy bőrönddel és egy hátizsákkal, és most volt 2 bőröndöm, 2 hátizsákom, és 3 naaagy IKEAs táskám... Hogy én egyszer hogy fogok innen hazaköltözni, vagy netán innen elköltözni...

Szóval hosszúidő óta először végre hosszú távra rendezkedhetek be, majd bemutatom a lakást, és a lakókat, meg persze a szobámat is egy másik posztban, képekkel, de egyelőre ennyit erről a témáról, most rátérek az életem egy másik retületére. Vagyis nem most, hanem legközelebb. :)

Sok pussz!