HTML

Londoni történetek

Elsősorban a családomnak, barátaimnak, ismerőseimnek írom ezt a blogot, de persze minden idetévedő látogatónak nagyon örülök. Remélem nem alakul át "hogyan is boldoguljunk Londonban"-tipusú bloggá, csak a saját, remélhetőleg tipikus diás élményeimet szeretném megosztani.

Friss topikok

  • Vinie: Kedves volt a chekc-in-es csaj...hát jah, ennyire vannak képben a világ más tájain a magyarokkal :... (2010.09.09. 12:38) Hurrá, nyaralunk!
  • delaney: Kedves Dia in London!! Már 2010 van és a blog áll egy 2009 novemberi utolsó bejegyzésnél. Ne lustu... (2010.01.16. 19:00) Albikeresés - 3. rész
  • Vinie: Dejóóóóó!! Saját lovad van és ez a Grand National tényleg nagyon nagy cucc odakinn! Szorítunk Euro... (2009.04.04. 11:22) The Grand National
  • bp @ LONDON: Köszönöm, sikerült is belokalizálni a helyet, egészen pontosan a 243 Golders Green Rd szám alatt! ... (2009.03.15. 16:50) Magyar konyha
  • Vali.: Jót derültem rajta, de gondolom nem volt ennyire vicces, amikor keresgélted az alapanyagokat :) Én... (2009.01.03. 17:51) Karácsonyi menü a'la Dia

Linkblog

2008.07.16. 22:49 jeanny

és egy vasárnap délután Londonban

Folytatom a hétvége történéseit, mert nem ért ám véget a szombatnál!!!

Már vagy egy hete elhatroztam, hogy hétvégén ki kellene menni a Rise fesztiválra, ami egy rasszizmus ellenes megmozdulás, de lényegében koncertek sora kb 5 színpadon, és mindenféle program. Tavaly is pont ilyenkor voltunk itt, de ki kellett hagynunk, mert egyrészt nem juott rá időnk asszem, másrészt meg esett is, ha jól emlékszem. Idén viszont tökéletes fesztiválidő volt, kellemesen sütött a nap, viszont amikor már épp kezdett volna melegünk lenni, jöttek a felhők, viszont amikorra már épp kezdtünk volna fázni, el is mentek. :) Egyedül mentem ki, mert már nem tudtam otthon ülni, a Mariann, és a Berni (szobatársam) később jöttek, az Aliz meg sajna dolgozott, így nem tudott csatlakozni.
Először végigjártam a színpadokat, sokkal többen voltak, mint amit elképzeltem, kisgyerekekkel, nagyszülőkkel, meg persze a szokásos mindenféle ember. Sajna a fellépők közül senkit  nem ismertem, páran tök jók voltak, az African Village színpadnál mármár tömeg volt, beálltam én is közéjük, de 5 perc után sem jött meg a hangulatom, uh leléptem. Közben rájöttem, hogy egyedül "fesztiválozni" nem olyan vicces, de szerencsére hamarosan megjelentek a többiek, innentől fogva csak a nagyszínpad közelében tartózkodtunk.
Az est fénypontja egy Jimmy Cliff nevű pasi volt, aki a reagge nagy öregje elvileg, még Bob Marleynak törte az utat... Namost az ő fellépése előtt végig kellett szenvednünk életem legesegrosszabb koncertjét (vagy minek is nevezzem)!! Az énekes csaj egy fekete-sárga hosszanticsíkos testhezálló sztreccsruciban pompázott, ami vicces lehetett volna, ha méhecskének öltözik(vagy legalább tud énekelni!!!), de nem, totál komolyan vették magukat. Nem is tudom beszúrjak e róla képet, lehet nem akarom itt borzolni a kedélyeket. Na jó, nem ecsetelem tovább, szörnyű volt és kész. A vége után még fél óra várakozást követően végre végre elkezdődött a koncert, ami tényleg ölég jó volt. A pasi van vagy 70,de a hangja tuti, a zenéje laza, és csomó ismert számot is játszott, szóval nem álltunk ott kukán. :) Sajna vmi technikai malőr miatt valszeg korábban vége lett, de mi leléptünk akkor, hogy ne a nagy tömegben kelljen buszoznunk.

Jóéjt Mindenkinek!!! Búcsúzóul egy kép:

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://diainlondon.blog.hu/api/trackback/id/tr50571774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása