Hát a legutóbbi bejegyzésem után vagy 2 órán keresztül repülőjegyeket nézegettem, innen pedig egyenes út vezetett a hazautazásig, erről fog szólni ez a kis bejegyzés, megpróbálom rövidre fogni.

Azodaúton minden rendben volt, kicsit korán mentem ki a reptérre, mert biztosra akartam menni, ücsörögtem picit, szeretem a reptér-fílinget amúgyis. Aztán leszálltam a 35 fokba, föl a vonatra, le a vonatról, be a kocsiba, és kiszállás otthon. Másnap döbbentem rá, hogy a naaagy Londonból Kissorra, gyakorlatilag a világvégére érkeztem, ennél nagyobb kontrasztot pillanatnyiag elképzelni sem tudok, kissé megszédített a változás, szikrázió kék ég, aranyló búzatábla az egyik oldalon, vakítóan zöld fák a másikon, bokáig érő homoktenger, és a hosszú-hosszú "sor". Azért hiányzott már ez az egész. :) Csomó mindenkivel sikerült találkoznom, több ember egyszerűen nem is fért volna bele a hetembe, így is egy nagy rohanásnak érzem az egészet, de mindenképpen megérte.

Vannak dolgok, amik úgy hiányoztak, és régen a hétköznapjaimhoz tartoztak, most meg minden percét meg kell becsülnöm, át kell élnem a legnagyobb tudatossággal. Fel akartam sorolni őket, elkezdtem írni, viszont olyan banálisnak tűnnek, úgyhogy inkább mindenki döntse el, hogy neki mi hiányozna az életéből, ha ebben a helyzetben lenne.:)

Visszajönni csak kicsit volt rossz, nem tudnám megfogalmazni miért, de mikor már leszálltam itt, minden visszarázódott a régi kerékvágásba. Ja, a repcsin együtt repültem a Fliegauf Benedekkel, legalábbis szerintem ő volt az, kiváncsi vagyok vajon mit csinál Londonban...:)

Pusszantás!