Az elmúlt két hétben lényegében munkát kerestem, és elég sokat lustálkodtam. De az az igazság, hogy valamit mindig "kellett csinálni", úgyhogy sose éreztem azt, hogy ejj-ejj, mozdulj már! Közben persze küldözgettem az önéletrajzokat, változó lelkesedéssel, mert ez a 3 hetes tapasztalat picit megnyirbálta az önbizalmamat, elsősorban angol nyelv szempontjából.
Mikor kijöttem, a gumtreen kerestem állást, szinte kizárólag, mert ott aztán volt minden, és az összes alkalommal, ha hívtak, max 30 perccel az önéletrajzom elküldése után történt,(na jó, esetleg másnap) pont az a gyorsaság, amire nekem szükségem volt. Időközben az Alizék felvilágosítottak, hogy nem föltétlenül ez az ami számít, m a gumtree ingyenes, tehát a cégeknek azon fele hirdet ott, aki nem áldoz arra, hogy egy agencyvel jobban kiszűrje, h kit is vesznek fel. És hogy ők nem is akarnának olyan cégnél dolgozni, aki nem veszia fáradságot/pénzt, és bíz meg 1 agencyt. Hmmmm, tapasztalataim alapján is van benne valami. Gondoltam oké, megpróbálom, de ha nem jelentkeznek 1-2 héten belül, még mindig elmehetek kávézóba.:)
Időközben persze a másik szálon is történte események, mert a Mariann, Alíz barátnője beajánlott a Cartier-hez, mert épp kerestek ügyfélszolgálatos féle munkatársat. Amitől először 1 kissé megrettentem, okulva az eddigi tapasztalataimból, de elmentem az interjúra, ami jó volt, persze mindig mondok valami hülyeséget, ezt úgyse tudom elkerülni, de összességében okés voltam. Nemcsak az interjúztató csajjal, hanem a főnökkel is kellett beszélnem. Persze itt is szóba került az angolom, meg az, hogy miért is hagytam ott az előző céget, stb, és azt tök nehéz szavakba önteni, hogy "mert utálam ott lenni" úgy, hogy én is jól jöjjek ki, de ne mondjak túl rosszat a munkáltatóról sem, mert a cégek azt sem szeretik.
Vissza az ügynökséges történethez. 1 helyen voltam a múlt héten, valami hihetetlen jó fekvésű cégnél, ugyanis az Oxford Circustől 1 saroknyira van az iroda, a váróteremből lelátni a "térre", mondhatni London legeslegközepe. A papirok kitöltése után az interjú során persze felmerültek uazok a kérdések, és kiderült az is, hogy tulképpen ők is keresnek 1 embert (abba az irodába!!!!!!!!!!!), translator-coordinator pozicióba. Amit nagyjából elmondták, h mit takar, de hogy élőben hogy működik, nem tudom, de mindenesetre érdekelt az is.
Ezek után még volt 2 telefonom ügynökségektől, csak előzetes beszélgetés, hogy mégis megtudják milyen vagyok, és emailben lefixáltam 1 interjút 1 másik agencyvel, egy érdekesnek hangzó meló kapcsán, egy cégnél azt kellene adminisztrálni koordinálni, hogy minden író megkapta e az írásai után járó jogdíjat. Jól hangzik, de ezekkel az interjúknál van 1 naaagynagy DE. Mégpedig az, hogy attól, h az agency behív, és jónak itél, ésesetleg továbbküldi az önéletrajzomat, attól még nem biztos, h a cégnek is tetszeni fogok. Úgyhogy mindezen állások elég bizonytalanok, de mindenekelőtt hosszú türelemjáték is egyben.
Ámde. Pénteken kaptam egy telefont a Cartiertől, amit persze nem tudtam felvenni, de a Mariann elmondta, hogy habár az eredeti melókra nem én lettem kiválasztva, vana logisztikai részlegen 1 másik, nyugisabb, nem-telefonálgatós meló, aminek sok elénye van, és pár hátránya is, és majd hétfőn hívjam vissza őket, és akkor behívnak/megbeszéljük a részleteket, majd kiderül.
Szóval ezt a témát a jövő héten folytatom.
:) Kellemes vasárnapot mindenkinek a ragyogó napsütéses Londonból!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vera 2008.06.16. 17:07:20