Már több, mint 2 hete beköltöztem, úgyhogy itt az ideje, hogy beszámoljak róla, ugye?
Most épp újdonsült konyhámban iszom a kávét, hallgatom a vonatok zakatolását, egyébként meg az egész ház-lakás csendes, pedig már majdnem dél van...
Március végén egy szerdán költöztettem át az összes cuccomat, én magam meg csak a következő szombaton jöttem (mert az előttem ittlakó csak akkor költözött ki, nekem meg legkésőbb pénteig el kellett hagynom a másik házat), a köztes időben meg a Gilesnál laktam.
Az egyik ismerősöm ismerőse segített költöztetni, aki ezt a businesst mellékállásként csinálja. Kicsit későre beszéltükmeg az időpontot, de így legalább nem kellett korábban elkéredzkednem a melóból, aminek a főnök annyira nem örült, amikor említettem, hogy költöznék. Giles is segített persze, és nem kicsit meg volt lepődve, amikor mindent szépen összepakolva talált mire megkérkeztünk (a legutóbbi költözésemnél is segített, ahol kissé kaotikus állapotok uralkodtak). Csak a dobozokat kellett lezárnom, és kész-passz. A srác is megérkezett pontosan, szóval azt kell, hogy mondjam, hogy minden simán, zökkenőmentesen zajlott.
Pont amikor megérkeztünk a rendőrség "akciózott" az udvaron, 4en voltak, és vagy csak szétnéztek, vagy kerestek valakit - utánanéztek valaminek, nemtudom, de szép kis fogadtatás volt, na mondom jó lesz ez.
A hét hátralevő része elég sűrű volt, mert még vissza kellett menni a házba kitakarítani, plusz egyedül voltam az irodában, úgyhogy lefáradtam.
Szombaton a költözés simán ment, az összes ruhám elfér a szekrényben-komódban, még hely is maradt, a könyveim sem keverednek a sminkcuccaimmal, és az ágyam fölött is van 2 kicsi polcocska, ahova képeket-képeslapokat pakolhatok ki. Persze ismervén engem, gondolhatjátok, hogy a kipakolás-rendetrakás még nem ért a végső stádiumába - majd ma!
A szobám hatalmas, barátságos, bár lehet ki kellene raknom pár posztert, az egyetlen negatívum az elrobogó vonatok az ablakom előtt. Nem is a zakatolással van bajom, hanem mintha mindegyik pont itt befékezne, sínt váltana-kanyarogna, mindezt egy hangos-éles nyikorgással egybekötve, ami rohadtuk idegesítő. Volt az elején, mostmár egész jól megszoktam, csak egy-egy hosszabb, hangosabb "fékezés" zavar meg néha. Szóval ha valaki hozzám készül majd vendégésbe, ezzel számoljon!
Szerintem előbb utóbb képeket is csinálok, és akkor majd részletesebben is beszámolok azitteni helyzetekről. Furi, az előző hely volt az első, ahol nem csináltam képeket a szobáról...
PS: Tudom, hogy még adós vagyok Párizs utsó napjával, így 2 hónap után talán sikerül befejeznem a beszámolót, sorry!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.