Odakint zuhog az eső, dörög és villámlik, tipikus nyári zápor, még jégeső is volt - én nem bánom, mert egyrészt szeretem a viharokat, másrészt itt ez abszolúte nem megszokott időjárás, tehát már hiányzott is egy kiadós égszakadás. Az más kérdés, hogy 2 óra múlva indulnék bulizni, és nem szakadó esőben, tócsákban trappolva szeretném ezt tenni. (a vajszínű nadrágomról máris lemondtam...)
Már egy ideje tervezem összefoglalni az új munkahelyi élményeimet, hátha most sikerül. :)
Mindent összevetve nagyon jól érzem magam, teljesen más a hangulat, mint Kentish Townban, a feladataim összetettek, kihívást jelentenek, és szerintem egyre jobb is vagyok abban amit csinálok.
Röviden: rendeléseket veszek fel a telefonon, különféle kérdésekre válaszolok árakkal, elérhetőségekkel kapcsolatban, mivel én vagyok a főnök asszisztense is, az ő meetingjeit próbálom szervezni, különféle riportokat állítok össze neki, mikor mire van szüksége, kapcsolatban vagyok a lyoni raktárral és a párizsi irodával is amikor valaminek utána kell járni, és még jópár más "apróság". Azért jó a meló, mert változatos, oda kell figyelni, hogy mindent jól csináljak, (huh,nagy dörgés-villámlás), igaz féltem a telefonálástól, de meglepően jól megy, és használ az angolomnak is, viszont nincs rajtam akkora nyomás, és ez a munkatársaimak köszönhető legfőképpen.
És akkor most beszéljünk a munkatársakról. Ez egy nagyon kicsi részleg, összesen 8an vagyunk, és mikor még csak az interjúra mentem, már akkor mondták, hogy mennyire jó csapat. A főnököm Philippe (francia), nagyon, nagyon magas pasas, rájöttem, hogy a többiek nem szeretik túlságosan, tény, hogy van egy furcsa stílusa, néha nagyon közönséges tud lenni, amikor az irodában van, akkor eléggé követelőző, valószínűleg azért, mert unatkozik... De emellett vidám, jóhangulatú, viccelődő, énekel az irodájában, hangosan telefonál, szóval csomószor nem főnökszerű. El lehet vele lenni, volt már rosszabb főnököm is, és a személyiségét meg tudom tolerálni, eddig is tudtam másokét.
A közvetlen munkatársam Ros (Rosalind), aki félig Thai az anyukája révén, de 16 éves kora óta itt él. Részmunkaidőben dolgozik, csak 3 napot egy héten, és egy őrült nőszemély, a szó pozitív értelmében persze. Mindenkit darlingozik, love-ozik, honey-zik, crazy girl-özik, állandóan eszik, viccelődik, egyszerűen nem lehet elmesélni. Jó vele dolgozni, mert akármikor felsűrűsödnek a dolgaim, 2 szóval lenyugtat, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. Mindemellett hihhetetlenül gazdag férje-családja van, valamelyik nap odahívott az asztalához, és kikérdezte a véleményem, hogy vajon melyik Gucci táskát vegye meg a monitoron láthatóak közül, mert ez már megvan neki, emez meg szörnyű... Persze csak hümmögni tudtam, amikor odapislantottam a 800 fontos árakra. Azután kiderült, hogy az öccse a Gucci boltban dolgozik, így 50%-al olcsóban kap mindent, bocsi, csak 400 font...(1 havi lakbérem) Szóval hihetetlen egy nő, de nagyon bírom.
A fölöttünk lévő emelet a marketing, a marketing vezetővel, és az asszisztensével, ők is jófejek és aranyosak, de mivel naponta csak 1x-2x beszélek velük, nem sokat tudok róluk. Mindketten franciák persze. Emellett van még 3 területi sales menedzser, 1 skót csaj észak angliára, Sophie az elődöm délre, és Romain, egy francia srác Londonra. Ennyi a kiccsapat.
A múlt héten sales-meetingünk volt 2 napig, amiben a legjobb az volt, hogy végre egy csapat tagjának érezhettem magam, ahol tudtam, hogy a munkámsokat számít, mert ezelőtt úgy éreztem, hogy a létra legalján állok, és a legkisebb dologban is egyeztetnem kellett a Danielával, és sose volt jó az én ötletem vagy az amit csináltam. Itt sokszor én döntöm el, hogy mindek hogy kell történnie, legalábbis ideális esetben, mikor már nem először csinálom.
Továbbra is élvezem a parfümök-szemüvegek világát, ezen a héten 2 napos tréningem volt "Bevezetés a Cartier világába" címmel, és hihetetlen dolgokat tudtam meg a cégről, mennyire lenyűgöző a múltja, miért lettek olyanok az órák amilyenek, tudtátok pédául, hogy a legelső karórát a Cartier csinálta? A New York-i székházat 100 dollárért, és egy 1 millió dollárt érő gyémántért cserélték el? Emellett még ezernyi apró hihetetlenül érdekes történetet hallottam, úgyhogy most eléggé büszke vagyok, hogy ennél a cégnél dolgozom.
Elállt az eső, megyek készülődni...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.