Londoni történetek

Már régóta terveztük, hogy megnézzük a Watchmen című filmet, már tavaly ősszel olvastam róla, és majdnem bedepiztem, mikor kiderült, hogy csak márciusban fog a mozikba kerülni. A fiúkkal, akikkel moziba szoktam járni, már korábban kitaláltuk, hogy ezt csakis az IMAX-ban fogjuk megnézni, mert annyira, de annyira látványos és elképesztő lesz. Persze március elejétől április végéig nem voltunk képesek elmenni rá, hol hazament valamelyikőnk, máskor látogatók voltak itt, de az utolsó héten, amikor játszották, úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad, elmegyünk, mert eddigre már a normális mozikban nem is ment.

Fogalmam sincs egyébként, hogy az IMAX, mint név mit takar, a lényeg az, hogy egy teljesen más moziélményt biztosít, hatalmas moivászonnal és hihetelen hanghatással. Az a londoni mozi, amiben mi voltunk, a Waterloo Stationnél található, és Nagy-Britannia legnagyobb mozivásznával büszkélkedhet. Egy aluljárón keresztül lehet az egyébként köralakú épület bejárathoz jutni, de inkább megmutatom, mint magyarázom.  :)

És így néz ki belülről, csak a hatás kedvéért...

Amikor legelőször voltunk itt, azt hiszem a Dark Knight c filmet néztük meg, ami egy felhőkarcolókról készült, helikopterből felvett nagytotállal kezdődik, és szabályosan elkezdtem szédülni, és átfutott az agyamon, hogy jajj, mintjárt leesek... És amint látjátok, akkora a vászon, hogy néha forgatni kell a fejünket, hogy mindent lássunk. Tényleg hihetetlen élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom, Pesten is van, sztem ott egy U2 koncertfilmet néztünk meg 3D-ben, ami dob még egyet a dolgon. Viszont az igaz, hogy nem éri meg mindent itt nézni, mert akkor egyszercsak hozzászokik az ember. Ja, és a 14 fontos jegyár is elég húzós lenne rendszeresen, de egyszer-egyszer jó kis plusz, ha egy hiper-szuper látványos filmet szeretnénk megnézni. Mint például a Watchmen.

Írok a filmről is, hanem bánjátok. Az a pasi rendezte, aki a 300 c filmet is, bár nem láttam, azzal a filmmel tört be a köztudatba a pasi (Zack Snyder). Ez a történet egy képregény alapján készült, és mint ilyen, naná, hogy szuperhősökről szól. Nyugdíjazott, lecsúszott szuperhősökről, egy elképzelt 80-as években, ahol még mindig Nixon az elnök, és a szuperhősök nyíltan szuperhősködhettek az 50-es évektől kezdve, de aztán beütött a szokásos gebasz, és vissza kellett vonulniuk, most nem megyek bele a részletekbe. :) Egy társuk meggyilkolását próbálja felgöngyölíteni az egyik "hős" (később a többiek segítségével) és eközben csomó visszapillantásban megláthatjuk, ki hogyan jutott el oda, ahol most van. Nem egy vidám film egyébként, viszont elgondolkodtató, okos, és nagyon aprólékosan összerakott a történet szerintem, a látványvilágról nem is beszélve.

A legváratlanabb élmény számomra az alternatív világ hangulatának a bemutatása volt, nem gondoltam volna, hogy ez a filme ennyire retró lesz, az autók, a ruhák, a zenék, minden stimmelt. Emellett minden szereplő karakterének, multjának bemutatására hagytak elég időt  - oké, a film 3 órás volt, és tény, hogy elég lassan indult be, pont ennek köszönhetően, de megérte, egyikük sem lógott ki a sorból, és vonta magára a figyelmet túlságosan, és a gyengeségeik ellenére mindegyiküket "megszerettem" a végére, komolyan az elvileg pszichopata gyilkos lett az egyik kedvencem (bár vmilyen szinten mindegyikük az lett). Ja, itt vannak egyébként, a világító neonkék pasi vmiért kimaradt erről a képről, lehet a színe nem illett bele a koncepcióba. :D:D:D

Nem is tudom mit írjak még, sztem ennyi elég volt, elvileg nem vagyok kritikus, csak az élményeimet osztom meg.

Ha összeszedem magam a elkövetkezendő napokban, akkor egy színházas bejegyzés következik. :)

Jók legyetek, tessék menni napozni, az elmúlt 2 délutánt én is a Hyde Parkban töltöttem! :)