Londoni történetek

Jólvan, jólvan, itt vagyok!

Az albikeresési mizériámról akartam írni már többször is, csak vártam valami épkézláb befejezést az élettől, hát most megkaptam, úgy diásan...

Amikor ebbe az albiba költöztem június környékén, maximum pár hónapra terveztem csak maradni, míg kicsit jobban összeszedem magam, és augusztus-szeptember környékén új helyet, és saját szobát akartam keresni (végre!!!). Azután kissé elkényelmesedtem, és különben is jól elvoltunk a Bernivel, és mindig történt valami, ami miatt éppen nem volt időm-kedvem keresgélni, és úgy voltam, hogy "majd a koncert után", "majd miután visszajöttem otthonról", stb. Tipikus, mondhatni. (Jajj, eszembe jutott egy sor: "Ejj ráérünk arra még!")

Az törtánet újabb fejezete kb egy-másfél hónapja kezdődött, amikor a Berni mondta, hogy az egyik munkatársa hazaköltözik, és megnézi a szobáját, és ha jó lesz, kiveszi. "Szerencsére" túl kicsi volt, viszont kb 3 napra rá mondta, hogy az unokatsója albijában felszabadult egy (nagy) szoba, elég jó áron és jó helyen, nem sokkal rosszabb közlekedési feltételekkel, úgyhogy költözik. Igazából Greenwichben van, ami kb a világ másik vége innen nézve, annak ellenére, hogymég mindig csak kettes zóna. Na mindegy, 2 héttel ezelőtt ki is költözött. Én persze bepánikoltam ezerrel, hogy jajj, nem akarom megvárni míg valakit újra beköltöztetnek mellém, bakker 26 éves vagyok, és még mindig csak egy fél szobánál tartok? Quarterlife crisis a'la Dia. Szóval nekiálltam albit keresni. Elsődleges, és eddig egyetlen forrásom a gumtree, ha emlékeztek, munkát is itt néztem az elején, albi ügyben talán megbízhatóbb, de igazából nem is ismerek már oldalakat.

Egyébként olyat szobát keresek, ami elég nagy(vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem túl kicsi), esetleg dupla ágy van benne, és egy asztalnak is örülnék végre, és 450 fontnál nem vagyok hajlandó többet fizetni (megjegyzem, most 280 at fizetek), nem magyarokkal, hanem nemzetközi emberekkel szeretnék együtt lakni, rajtamkívül max 4 emberrel. Ja, és mindezt a mukahelyemhez nem túl távol, ámde a belváros ésszerű közelségében képzelem ám el.:) Azt már tudtam, hogy a londoni albik minősége nagyon változó tud lenni. Sokan mikor ezt a lakást látják, el vannak ájulva, hogy mennyire szép, nagy, tiszta stb. Voltam sokkal lepukkantabb helyen is, viszont azt is tudom, hogy tuti kis helyekre is lehet bukkanni.

Nem akarok senkit untatni a részletekkel, a lényeg az, hogy eddig kb 6 szobát néztem meg, ebből kettő minősíthetetlenül kicsi volt, az első egy koszos-kopott házban, ahol  a matrac, ami ágyult szolgált volna, a falhoz volt állítva napközben, mert különben nem fértek volna tőle el. Akkora volt, mint a pesti albiban a fürdőszoba, ami akkora, mint a mi otthoni fürdőszobánk fele... A második szoba szintén, de itt legalább tiszta volt minden. Hadd ne mondjam, hogy mindkettő a kiszabott keret fölött volt valamennyivel, és még így is tisztára odavoltak, hogy ez mennyire jó ár (csak mert jó helyen volt mindkettő). Következett egy csak lányok lakta albi, amiben szinte semmi kivetnivalót nem találtam, valahogy mégsem stimmelt (nehéz megfogalmazni, túl messze volt a egyetlen a munkahelyemre menő buszmegállótól, a szoba nem volt elég nagy ahhoz, hogy vendégeket fogadjak, és a csaj, aki megmutatta a lakást, kicsit főnökösködőnek tűnt, márpedig mégegyre nincs szükségem). Azután egy nem túl rossz helyen és állapotban lévő lakás, egész jófej emberekkel így elsőre, viszont a fürdőszobában, és a lakás eldugottabb helyein azonosítatlan eredetű kosz-halmocskákat találtam, amik talán mindig is ott voltak, a vakolat is hámlott itt-ott, és az ablakok sem voltak túlstabilak. És ez tényleg egy nem túl rossz állapotban lévő lakás volt.

Na de ennyit mára, folyt köv remélhetőleg holnap vagy utána, higgyétek el, a java még csak most jön. :)