Képzeljétek, ma dolgozam...

Úgy kezdődött a napom, hogy mikor felébredtem, azt hittem, hogy milyen késő van, de kiderült, hogy csa fél8, és ki hallott már olyat, hogy én fél8 kor kelek, uh vissza is feküdtem aludni. Ennek köszönhetően egyrészt hülyeségeket álmodtam, másrészt 1 telefonhívás ébresztett 10 óra 10kor kb. Pffff... Egy csaj hívott az 1ik ügynökségtől, h lenne 1 munka, igaz, h nem office, hanem egy kávézó, és part-time meló(részmunkaidő) de 8 font/óra, és érdekelne e. Hát mondom persze. Itt még biztos beszéltünk pár dologról, elmondta, h hol van a kávézó, meg ilyesmi, de annyira még nem voltam ébren, a gyors angoljának meg a felét nem értettem, közben meg ezerrel azon pörgött az agyam, hogy tulajdonképpen kivel is beszélek??? Mondta, h visszahív pár perc múlva, csak egyeztet a kávézóval.

A második hívásánál már koncentráltam, kiderült, hogy ez az az ügynökség, akiknél legeslegelőször regisztráltam itt Londonban, még az első héten, és miután felmondtam vízvezetékszerelőéknél, elkültem nekik a cv-met, h újra a piacon vagyok, de semmi választ nem kaptam. Csak most. Egyeztettünk adatokat, és a beszélgetés végére kiderült, hogy engem most, a lehető leggyorsabban várnak... Pfff, remek szervezés. Ekkor mondtam neki, hogy nekem tulképpen van 2 interjúm holnapra, és nem szeretném lemondani. Mondta semmi baj, csak majd mondjam bent, hogy holnap csak 3tól tudnék menni...

Hosszas készülődés után (hajat kellett mosnom), oda is értem kb délre, megtudtam, hogy ez 1 Costa Cafe nevű kávézó, olyan, hasonló, mint a Starbucks, Cafe Nero, Pret és társaik. Néhány bökkenő (nincs uniform-om, és jaa, hogy incskávézós tapasztalatom), és 5 perc után be is vetettek a mély vízbe. Azért kellett 1 kis idő, míg annyira feltaláltam magam, hogy nem kellett minden 10 percben megkérdeznem, hogy és most mit csináljak? De kbfél óra múlva beállítottak toaster-eket sütögetni, azazha a vendég vett 1 szendvicset/paninit/muffint(nem azédeset, hanem zsömleféleséget), akkor azt meg kellett sütni neki. Kicsit bonyibb, mint aminek hallatszi, pláne, ha ebédidőben dolgozik az ember.:) Aztán kiküldtek az asztalokhoz, én töltöttem fel a hűtőt szendvicsekkel, üdcsivel, sványvízzel, köröztem az asztaloknál, ami inkább volt 1 ebédlőhöz hasonlatos, mint egy kávézóhoz, összeszedtem a szemetet, stb, szóval okés volt, de alig volt megállás. Azért tetszett. A nap végére hullafáradt lettem, pedig csak 7 órát dolgoztam. És kiderült az is, hogy csak ma kellettem, mert holnap már visszajön az, aki ma hiányzott. Viszont nagyon örltem, hogy kipóblhattam magam ilyen helyen is, m mindigis kiváncsi voltam rá, hogymilyen lehet belülről.:) Az emberek is jófejek voltak, akik estig maradtak, azokról jól elcsevegtünk a végefelé, a menedzser volt az 1etlen, aki kicsit túl komolyan vette magát, és ahogy láttam a többiek sem voltak oda érte. Dehát istenem...:)

Amit még nem említettem, az az, hogy ez a kávézó egy kórházban volt! Odafelé beugrott, hogy hah!, most minimum egy Jóban-rosszban tipusú élményben lesz részem, de aztán beugrott, hogy ha már kórház, akkor inkább legyen Grace, és hátha arra jár vmi Sheperd-kvalitású agysebész:D (hihi). Napközben meg az ugrott be, hogy bakker, mit nekem Grace, ugyanis a helynek egy kicsi Dr. House feelingje volt, oh jeeeee!!!!:):) Pláne, mikor a folyosón jártamban vkit meghallottam CT scan-t emlegetni...:D:D:D

Egyébként meg hosszú tanulmányokat lehetne írni a magyar és az angol kórházak különbségeiről, mondjuk nem tudom mennyire tekinthető átlagosnak ez a hely, de a nap közepe felé tűnt fel, hogy itt nincs az a megszokott, tipikus, jó öreg kórházszag!! És minden tiszta, és fényes volt. Bár nem voltam sokat otthon kórházban, uh valszeg nem én fogom ezt a tanulmányt megírni....

Na ennyit mára, elfáradtam, lassan megyek aludni, drukkoljatok holnap 10től és fél2től, este ha lesz energiám elmesélem milyen volt. Csók!!!!