Az elmúlt napokban volt 2 interjúm, akkor erről számolok most be.

Az első tegnap volt, 1 ügynökségnél. Bent volt a belvárosban, elég tuti kis helyen, és az irodaház is, hogy is mondjam, szakszóval élve csillivilli A+ kategóriás volt.:D:D:D A recepción, ahol várnom kellett, 1 LCD kijelzős tv, amin a hírcsatorna ment, a süppedős szőnyeg meg alap... Először ki kellett töltenem 1 csomó papírt, mindenféle irreleváns információval, nem volt gáz, de az hihhhetetlen, hogy 15 év angoltudás után nem tudom, hogy melyik a surename, és melyik az other name. Miért nem lehet ezt egyértelműen first name, family nameként megfogalmazni mindenhol??? Na mind1. A nőci, akivel beszélgettem jófej volt, igazából végigmentünk a cv-men, és pontosítottunk egy-két készséget, tapasztalatot. De mivel ma volt 1 másik interjúm, kérte, hogy szóljak vissza utána, hogy hogy ment. Az agencys meló azért lenne jó, mert 1-2 helyre, ha kiközvetítenek, akkor legalább lenne 1 kis UKs tapasztalatom, vagy hátha felfigyelne rám vmilyen cég.

Ma pedig egy kis cégnél voltam, semmi telefonos interjú, semmi első kör, ez az egy beszélgetés volt, és kész, kedden döntenek. Reggel sikerült persze az Oyster kártyámat (=bérlet) otthon hagyom, tehát visszamentem érte, aztán ahol átszálltam, ott több, mint 10 percet várakozni kellett, uh egy pöttynyi késéssel estem be. Uuuupsz. De nagyon jófej nőcivel beszélgettem, kifejezetten tetszett, hogy semmilyen érthetetlen akcentusa nem volt, hanem tiszta angolt beszélt. (Hochdeutsch in Englisch:)) Ez 1 családi vállalkozás, vízvezetékszerelők, elektromos meg gáz-problémák megoldására szakosodtak.:) Inimini facility management company. :D:D És a környék, ahol voltam, az vmi gyönyörű. Fulham-nek hívják, és tündibündi kis házak sorakoznak egymás mellett, persze az utak egymásbakapcsolódásában nulla rendszer van, kereszteződés, mint olyan nem létezik, csak vmi csomópontféle, amit jobb esetben körforgalom köt össze. Na mind1, ha felvennének, nagy eséllyel odaköltöznék, mert isszonyat jó a feelingje. A Kicsiritáék laktak itt, hát mostmár megértem a lelkesedésüket. Ééééééééés, az interjúm után úgy döntöttem, hogy megjutalmazom magam 1 Starbucks coffee-val végre, mert eddig mindig úgy alakult, hogy nappal egyetleneggyel sem találkoztam. És ez pont olyan kávézó volt, amit imádok. Nem a turisták által felkapott, hanem helyiek járnak oda, és tiszta, és nem zsúfolt, és ahhh. Ettem blueberry cheescake-et is, csak mert megérdemeltem.:) És Vanilia Latte-t ittam. Hát hadd ne mondjam... csúcsok csúcsa.

E kettő között, tegnap este meg a Liz pubját látogattuk meg, ami egy nagyon király hely, tipikus 30-as évekbeli horrorfilm-style némi Addams Family beütéssel, poros kémcsövek és lombikok, vízköpők (félelmetes!!), gótikus stílusú szintén poros ablakok, a wc-ben különféle sikolyok, és hörgések hallatszódtak, mindez egy kis rockzenével tetézve.:) Szóval, aki Londonban jár, annak kötelező lesz ezt a helyet letesztelni, Ben Crouchs Tavern-nek (vagy vmi hasonló) hívják, és az Oxford Streetről nyíló Wells Streeten van.

Egyelőre ennyi újdonság történt, ma már-már csodálatos időnk van (eddig még nem esett), fel kellene térképeznem a közeli parkot, és a másik irányba is elindulni már egyszer az utcán, nem csak a metró felé. (azt, hogy merre van a fel, vagy le, ne kérdezzétek)

Sok pussza mindenkinek, majd jelentkezem, ha lesz vmi.