Na helló mindenkinek, bele is vágok a közepébe, m semmi jó bevezetőszöveg nem jut eszembe.

Szóval a zúúgy volt, hogy az elmúlt napokban gyakorlatilag minden másra volt időm, csak a pakolás nem fért bele sose a napomba, emiatt szombaton próbáltam mindent belezsúfolni a bőröndömbe, nem túl sok sikerrel. Volt 1-2 idegösszeomlásközeli-majdnemsíróspicsogós pillanatom, de szerencsére a Vali meg a Melinda időben érkeztek, és visszarángattak cselekvő állapotba. 2 szoknya, 1 Converse-cipő (pedig a színe hogy megy a táskámhoz!), 1 Alan Rickman könyv (pedig milyen király lett volna azt itt olvasgatni), meg pár apróság kiszelektálása után úgy tűnt végre, hogy csak 1,5-2 kg plusszban vagyok... Ééés akkor elindultunk.

Érzékeny búcsú nr. 1, Katitól. :( De sztem annyira ideges voltam, hogy föl sem fogtam, nem volt ilyen jajj, most akkor nem találkozunk, nem látom a szobámat, jajj a lift, jajj a Lehel-tér-pillanat, szerencsére.

A Melus, meg a Vali voltak olyan bűbájak, hogy vitték a csomagjaimat, hát nemtom nélkülük hogy jutottam volna ki. Némi keresgélés után minden megtaláltunk, és be is csekkoltam, és a tündér check-in-fiú a 24,7 kg-os bőröndömből valahogy 20 kg-t varázsolt, akkora kő esett le a szívemről, aszittem ott helyben körbepuszilgatom.

Aztán érzékeny búcsú nr. 2-3, hajjajj. :(

Viszont innentől fogva semmi, de semmi izgi nem történt, pedig már lélekben felkészültem minden olyan sztorira, hogy nagy lesz a kézipoggyászom, késik a gép, nem találok ki a reptérről, de semmi! És az English-feeling kb ott elkapott, mikor a beszállásnál lehetett ingyér Daily Mailt, meg Daily Telegraph-ot kapni, és ahogy felszálltunk, belelapoztam, és kéééész. Can Amy Winehouse Sink Any Lower? És 1 ömlengő cikk Margaret Thacherről, és 1 cikk, hogy milyen tipusú szegénység van Angliában, és 5font 1 gallon benzin(vki számoja már ezt át), meg dráma van, mert bezártak vmi olaj izét, ahonnan UK 10%-át kapta az olajának, szóval beszippantott a British "kultúra"...

Most meg megyek talizok a Lizzyvel.:)