Úgy tűnik általában csak hétvégenként csinálok vmi említésre méltót, hétközben meg alig van időm írni. Most szombaton Brightonban voltunk a Mariannal, az ő ötlete volt, mert páran a cégtől is mentek, egyébként meg vmilyen meleg-fesztivál volt, ami először egy kicsit  visszarettentett, de aztán a Berni mondta, hogy ott mindig van vmilyen meleg-fesztivál, uh ne aggódjak.:) Aki nem tudná, Brighton délen van, Londontól kb másfél órás vonatútra. Ez azért jó, mert nem kell hajnalban elindulni, és még így is csomó időt el lehet tölteni ebben a "kisvárosban". Mi kb fél 1re értünk le, az idő nagyon nem nekünk kedvezett, a szürkének minden árnyalatát fel lehetett ismerni az égbolton, semmi kékség, semmi napsütés, de mi azért nem adtuk fel, töretlen optimizmussal kántáltuk, h nem baj, délutánra KI FOG SÜTNI A NAP! De ne szaladjunk annyira előre. Leszálltunk a vonatról, és ahogy kijutottunk az állomásról, az első ember, akibe belebotlottunk, az egy brightoni munkatárunk volt, aki épp könyvespolcot indult vásárolni... Hadd ne mondjam, h aznap nem lett belőle semmi, uis ott rögötn fölfogadtuk idegenvezetőnek.:) Az első utunk egy pubba kellett, h vezessen, uis annyira megéheztünk  a hosszú út alatt... Ez kb úgy nézett ki, h föl alá sétáltunk cikkcakkban az utcákon (cikázás közben összefutottunk a francia munkatársammal is:) kicsi a világ), mert a fesztivál miatt minden egyes étterem tele volt emberekkel, esélytelen volt a bejutás akárhova is. Végülis 1 óra kavargás után (közben láttuk a híres (én egy hete hallottam róla először, elvileg a királynő rezideniája, de nem vagyok benne100%-ig biztos) Taj-Mahalos épületet) egy sétálóutcához értünk, és találtunk egy jónak tűnő helyet, de fontosabb, h kint volt hely. Az eső majdnem majdnem elkezdett esni, de aztán meggondolta magát azidőjárás, és egy icipicit kezdett kivirulni. Kaja után sétálgattunk egy kicsit, (kávézót kerestünk, khm....:)), és tök szép utcákon sétáltunk végig, ilyen girbegurba szűk sikátorokban, és végül egy tündéri térre bukkantunk, persze, hogy egy Starbucks-szal a közepén. Itt a munkatársam egy pillanatra hülyének nézett, merthogy mért fényképezek én akkora lelkesedéssel egy Starbucksot....? Öööö...Hát ezt annyira nem lehet elmagyarázni. :D 1 kávé + blueberry cheescake + egy végetnemérő, a kommunizmus-kapitalizmus előnyeit megvitató konverzáció után mostmár aztán tényleg a tenger felé vettük utunkat. És ez az érzés leírhatatlan. A végtelen víz, a hullámok, az arcunkba csapódó sós pára/szél, számomra a világ legszebb dolgai közé tartoznak. Naná, hogy azal a lendülettel meg is rohamoztam a habokat, persze szigorúan csak térdig merészkedtem a vízbe, íme az eredmény:

Aki aggódni kezdene, nem, nem mosott el a hatalmas hullám.:)

Ezekután már csak lazultunk, a Mariann képes volt bikinit hozni (igazi optimzmus), és fél másodpercre bele is ment a vízbe, de aztán visítva menekült vissza. Közben pedig amint látjátok, a nap is kisütött (módjával persze),szóval ücsörögtünk, néztük a vizet, sétáltunk, stb.

Brighton másik nevezetessége (a Taj Mahal mellett), a Pier. Ez egy tengerbe benyúló izé(stég??), aminek a végén vidámpark van, az elején meg vmi kupolás építmény, asszem kaszinó vot benne többek között. Namármost Brightonban kettő ilyen s van, vagyishát majdnem, ugyanis a régi, az eredeti leégett jópár évvel ezeőtt, ha jól tudom többször is tűz ütött ki rajta, és szép lassan leamortizálódott, mostmár csak egy roncs a tengerben, aminek valamilyen furaokból a megszállottja lettem, csomó képet csináltam róla, és a régi stég végénél kiraktak egy kb a 30-as években készült fotót, csak hogy jobban fájdítsák a szívünk, h ezt a csodát már nem láthatjuk.

régen....

...és most...

Na jó, a szomorú kitérő után folytatom a mesélést, ide elsétálni azért nem 2 perc, meg utána vissza is mentünk az új Pierhez, közben én persze csak kattintgattam, kattintgattam, íme az eredmény:

Mindezekután még volt bennünk annyi energia, hogy kinéztünk a meleg-fesztiválra, gyalogoltunk vagy 2 km-t oda, meg utána vissza is. Semmi különleges nem volt, csomó ember bulizott, beszélgetett, ivott, felvonult, kb olyan hagulata volt, mint a Rise-nak, csak itt csomó meleg is volt, akik legalább fantáziadúsabban öltöznek mint az átlag, pláne most, hogy kitombolhatták magukat. Képeket sajna nem csináltam, de a Mariannal megalkottuk a Top 5 legviccesebb jelemez(?) listánkat, de az első helyezettől sztem akkora sokkot kaptam, h nem is emlékszem kit szavazunk meg.:) Vagy a 120kilós bébicuccba öltözött "bácsi", vagy a lenge combközépig érő light-pink hálóinges (középkorú,szőrös) pasas nyert.... :P

Aztán nulla eltévedéssel megtaláltuk a pályaudvart (mert az idegenvezetőnk a strandnál föladta, neki nem volt olyanizgi,uh magunkra maradtunk), és indultunk haza, szép kis nap volt. :)