A haz, amiben lakom. A legfelso ablak az enyem. Kicsit gazosnak tunhet, de az osszes tobbi utca ilyen a kornyeken:
Most jonnek a kedvenc reszeim, kepek a parkrol, sajna olyan sokfele resze van (focipalyas resz, jatszoter, kis utacskak, hogy mindet nem tudom berakni, csak parat.
A futopalyam legnehezebb resze :)
Ez pedig a kilatas a park legmagasabb pontjarol.
Meg a mokusokkal ados maradtam, meg csinalok meg kepeket a lakasrol is majd egyszer.
Itt vagyok újra, már csak 3 nap a melóig…J Próbálom kiélvezni az utolsó szabad napjaimat. Tegnap bent voltam a belvárosban, az idő továbbra is kifogástalan, mondhatni hőség van!!!! J Na jó, otthon ezt valószínűleg kellemes tavaszi időnek titulálnám, itt viszont a parkokban az emberek fürdőrucira vetkőzve élvezik a napsugarakat, komolyan, a belváros kellős közepén! Én a Regents Parkba ültem ki, mert ott még sose voltam, előtte persze minium fél órát kavarogtam 1 adag kávéért a park körül, mire végre találtam 1 fagyist, aki kávét is árult. Szóval kiültem 1 tópartra, kávézgattam, néztem a kacsákat, meg a többi beazonosítatlan madarat, olvastam is, és suttettem magam. És másfél óra alatt rendesen megfogott ám a nap!!! A hétvégéig még mindenképp ilyen szép időt jósolnak, 25 fok körülit, szóval tuti megyek még.:)
Sajna még mindig nincs internet a lakásban, a sztori már elég idegesítő, ilyenkor kap az ember az arcába a magyar mentalitásból, hogy mennyire nem a problémára fókuszálunk, hanem rögtön megtaláljuk azt a személyt, akit hibáztathatunk. Ebből a puffogásból, a hülye frázisok emlegetéséből már annyira elegem van. Mondjuk én szerencsére nem azért jöttem el otthonról, mert ilyen téren elégedetlen voltam, de azt hiszem itt a sok nemzetiség közül jobban kitűnik, hogy ki milyen. Mindenki megy a maga feje után.
A képeket a múltkor nem sikerült feltöltenem, mert túl nagyok voltak, úgyhogy megpróbálok most varázsolni belőlük normális méretűeket.
Meg még annyi történt velem mostanában, hogy voltam salsázni, és az első órámon is túlvagyok. Az Aliz egyik barátnőjével voltunk, ő már volt párszor, de én az absolute beginner csoportba kerültem természetesen, de meglepően jó volt! J Kb. 10 ember, mindenféle korosztály, és pasik is jönnek önszántukból, mondjuk a legtöbbjüket még így is a barátnőjük ráncigálja el, de tök lelkesek. Sose tartottam magam egy latin táncos tipusú embernek, de nagyon tetszett.:) Ez egy bár egyébként, és az óra vége után mindenki elkezd szabadon táncolni, és vannak olyan párosok, hogy az állam leesett a „koreográfiájuk” láttán…
Rájöttem, hogy egy baj van csupán ezzel a blog-írással, mégpedig az, hogy oké, hogy ti tudtok rólam, de én viszont nem!!! Úgyhogy tessék nekem elkezdeni e-maileket írogatni, amit azt hiszem én is elkezdek, csak hogy ne lehessen különböző kifogásokkal jönni.
Pusszantás!!!
Megkaptam a munkaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaat!!!
Hetfon kezdeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:D:D:D:D:D
Yess, yess, yess, jajj, most itt vigyorgok teliszajjal egy netkavezoban, de mindeeeegy!!!!
Jó reggelt mindenkinek! Kicsit még kómás vagyok, most keltem. Már írni akartam, de sajna vasárnap óta nincs netünk. Még most sincs, uh megírom ezt a kis szösszenetet, átmegyek a szomszéd netkávézóba, és feltöltöm. Tegnap itt ünnepnap volt, úgyhogy nem sok érdekes történt, viszont a verőfényes napsütésnek (!!) köszönhetően tettem 1 nagy sétát a parkban, és csináltam is képeket, amiket megpróbálok majd feltölteni ide. Furcsa, hogy szerintem itt az emberek alig használják ki a parkok adta lehetőségeket, ez lehet, hogy csak erre a környékre vonatkozik, de az itteni park méretéhez viszonyítva nagyon kevesen járnak ki, pedig én ünnepnapon, jó időben jártam arra, és egy ilyen nap szerintem a Margit-sziget is mindig tele van. Ja, és voltam futni is tegnap, meg tegnapelőtt, remélem ma is lesz energiám, nem hagyom, hogy ellustuljak. J Ki is alakítottam a saját kis útvonalamat, van benne meredek, meg lejtő, csak kár, hogy nem tudom, hogy mennyi szigetkörnek felelne meg. Pontosabban fogalmazva mennyi fél-szigetkörnek felelne meg. JJ
És az is pozitív hír, hogy a szobatársammal már elég jól elkommunikálgatunk, plusz az internettelenségnek köszönhetően nem tudtunk magunkkal mit kezdeni, én persze jól elvoltam a filmjeimmel, és kölcsönadtam neki is a Vágy és vezeklést, ami elérte a hatást nála is, szóval még a végén egész jól megleszünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem költöznék el azon nyomban, amint kapok vmi melót.
Sok pussz a napsütéses Londonbóóóól! (nulla felhő van az égen, képzeljétek!)
Az elmúlt napokban volt 2 interjúm, akkor erről számolok most be.
Az első tegnap volt, 1 ügynökségnél. Bent volt a belvárosban, elég tuti kis helyen, és az irodaház is, hogy is mondjam, szakszóval élve csillivilli A+ kategóriás volt.:D:D:D A recepción, ahol várnom kellett, 1 LCD kijelzős tv, amin a hírcsatorna ment, a süppedős szőnyeg meg alap... Először ki kellett töltenem 1 csomó papírt, mindenféle irreleváns információval, nem volt gáz, de az hihhhetetlen, hogy 15 év angoltudás után nem tudom, hogy melyik a surename, és melyik az other name. Miért nem lehet ezt egyértelműen first name, family nameként megfogalmazni mindenhol??? Na mind1. A nőci, akivel beszélgettem jófej volt, igazából végigmentünk a cv-men, és pontosítottunk egy-két készséget, tapasztalatot. De mivel ma volt 1 másik interjúm, kérte, hogy szóljak vissza utána, hogy hogy ment. Az agencys meló azért lenne jó, mert 1-2 helyre, ha kiközvetítenek, akkor legalább lenne 1 kis UKs tapasztalatom, vagy hátha felfigyelne rám vmilyen cég.
Ma pedig egy kis cégnél voltam, semmi telefonos interjú, semmi első kör, ez az egy beszélgetés volt, és kész, kedden döntenek. Reggel sikerült persze az Oyster kártyámat (=bérlet) otthon hagyom, tehát visszamentem érte, aztán ahol átszálltam, ott több, mint 10 percet várakozni kellett, uh egy pöttynyi késéssel estem be. Uuuupsz. De nagyon jófej nőcivel beszélgettem, kifejezetten tetszett, hogy semmilyen érthetetlen akcentusa nem volt, hanem tiszta angolt beszélt. (Hochdeutsch in Englisch:)) Ez 1 családi vállalkozás, vízvezetékszerelők, elektromos meg gáz-problémák megoldására szakosodtak.:) Inimini facility management company. :D:D És a környék, ahol voltam, az vmi gyönyörű. Fulham-nek hívják, és tündibündi kis házak sorakoznak egymás mellett, persze az utak egymásbakapcsolódásában nulla rendszer van, kereszteződés, mint olyan nem létezik, csak vmi csomópontféle, amit jobb esetben körforgalom köt össze. Na mind1, ha felvennének, nagy eséllyel odaköltöznék, mert isszonyat jó a feelingje. A Kicsiritáék laktak itt, hát mostmár megértem a lelkesedésüket. Ééééééééés, az interjúm után úgy döntöttem, hogy megjutalmazom magam 1 Starbucks coffee-val végre, mert eddig mindig úgy alakult, hogy nappal egyetleneggyel sem találkoztam. És ez pont olyan kávézó volt, amit imádok. Nem a turisták által felkapott, hanem helyiek járnak oda, és tiszta, és nem zsúfolt, és ahhh. Ettem blueberry cheescake-et is, csak mert megérdemeltem.:) És Vanilia Latte-t ittam. Hát hadd ne mondjam... csúcsok csúcsa.
E kettő között, tegnap este meg a Liz pubját látogattuk meg, ami egy nagyon király hely, tipikus 30-as évekbeli horrorfilm-style némi Addams Family beütéssel, poros kémcsövek és lombikok, vízköpők (félelmetes!!), gótikus stílusú szintén poros ablakok, a wc-ben különféle sikolyok, és hörgések hallatszódtak, mindez egy kis rockzenével tetézve.:) Szóval, aki Londonban jár, annak kötelező lesz ezt a helyet letesztelni, Ben Crouchs Tavern-nek (vagy vmi hasonló) hívják, és az Oxford Streetről nyíló Wells Streeten van.
Egyelőre ennyi újdonság történt, ma már-már csodálatos időnk van (eddig még nem esett), fel kellene térképeznem a közeli parkot, és a másik irányba is elindulni már egyszer az utcán, nem csak a metró felé. (azt, hogy merre van a fel, vagy le, ne kérdezzétek)
Sok pussza mindenkinek, majd jelentkezem, ha lesz vmi.
Ok, akkor kb most nyilvánítom a szobatársamat hivatalosan is őrültnek, de legalábbis kattantnak. 2 órája minimum a Careless whisper c számot hallgatja éés nézi a gépén, de nem George Michaeltől, hanem vmi feldolgozást. Ha vége, bájos mosollyal az arcán elindítja újra. Mondjuk én is hülye voltam, mert csak most jutott eszembe bedugni a fülhallgatómat, és a jól megszokott Petőfit hallgatni, de hát akkoris: nooooooormáááális??
Viszont közben volt egy telefonom, holnap 2re megyek 1 ügynökséghez interjúra, majd meglátjuk...
Itt vagyok megint, tegnap azért nem írtam, mert kissé lelombozott az interjú, és nem volt kedvem mesélgetni. Nade most!
Ücsörgök a konyhában egy bögre kávéval, kicsit jobb a kedvem, már elküldtem vagy 10 önéletrajzot, és ha 1 kicsit jobb lesz az idő nekivágok végre Londonnak is, szétszórni pár cv-t. Meg az is durva, hogy itt vagyok vagy 4 napja, és a belvárosban még nem is voltam!!! Pedig hát! :D Viszont azt nem meséltem, hogy mikor idefele jöttünk a géppel, a Heathrowra érkeztem, azaz átrepültünk a város fölött, sőt, köröztettek is minket vagy 15 percen keresztül, és láttam mindent, de mindent!!! A London Eyet szúrtam ki legelőször, az látszik a legmesszebbről, aztán szépen sorban mindent!!! És a legvégén már olyan alacsonyan jártunk, hogy láttam a Picadilly Circus fényreklámjait is!!! Nagyon állat volt.
Akkor a tegnapi nap. Az cég, azaz az interjú nagyonnagyon messze, fönt északon volt, annyira, hogy ez már nem is 6os zóna, hanem azon túl. Vonattal kellett menni, aholis ismét mindent szuperül megtaláltam, képzeljétek, itt a vonatok nem késnek, a 14.14-es 14.14-kor gördült be, úgy ám! 10 megállót kellett mennem, és tök szép tájakon haladtunk át, belekóstoltam a vidéki anglia szépségébe, birkák legelésztek, golfpálya mellett robogtunk el, meg minden csupa zöld, stb. A kis faluban leszálltam, Welham Green-nek hívják, de még volt majd háromnegyed órám, m annyira korán érkeztem (ha netán eltévedék, tudjátok), szóval megkerestem a falucska kb 1etlen kávézóját, és ittam 1 kapuccsínót, meg ettem 1 croissont. Kínai tulajdonosnéni volt, aki a croissont 100x szebben ejtette ki, mint én, ki hitte volna...:) Közben magamba szívtam 1 újabb adag úgynevezett kultúrát, 1 Closer című napilapból, de nemsokmindent tudtam meg, mivel a helyi celebek számomra ismeretlenek...:) Az interjú tulképpen nem is interjú volt, én kb 3 percben bemutatkoztam, a pasi meg előadta a melót, embereket kellene toborozni nekik Mo-ról, de nem fix fizuért, hanem fejpénzt kapnék...:S És nem is office job lenne, hanem ilyen kis "mellékes". Szóval bukó.
Az idő egyébként hihetetlen, tegnap 3x áztam majdnem el, az 1ik pillanatról a másikra, és 2x sütött ki a nap, közben meg olyan izé...felhőskés volt az ég. Már annyiszor használtam az esernyőmet, mint otthon 1 évben kb.:) És a legellentmondásosabb öltözködést lehet megfigyelni, tegnap láttam 1 nőcit, akin nem volt zokni, és később láttam 1 csajszit, aki meg vastag őszikabátot és kesztyűt (!!) viselt... Well...
Mindenkinek szép napot! Pussza!
Itt vagyok újra, folytatom tovább a kiutazást, ígérem már nincs sok hátra.:)
A Heathrow 5re érkeztem, ez a legújabb terminál, és pár héttel ezelőtt nagy gázok voltak itt, vagy 15 000 csomag elveszett, hatalmas késések, szóval icipicit paráztam, de semmi, de semmi gáz nem volt, simán kijutottam, komolyan, 10-15 perc alatt csomagostól. Az itteni kontaktemberemmel is elég hamar megtaláltuk egymást, ő vitt be a lakáshoz, tök jófejsrác volt, nem unatkoztam mellette az biztos.:) Jó, azért kellett még autókázni onnan, sztem vagy másfél órát biztos kavarogtunk Londonban, de kb 11re megérkeztünk a lakáshoz. Közben kaptam ágyneműt, stb, de most akkor bemutatom a lakást, ezt is csak röviden.
3 emelet, 6 szoba, nemtudommennyi ember, mert úgy tűnik, hogy ez olyan átmeneti szállás, két elődöm a szobában kb 1-2 napig volt itt, és senki nincs itt 2 hónapnál régebben. Szerencsére tiszta a konyha, és a fürdőszoba (bár ez nagyon kicsi), de eddig nem volt semmi ütközés. A konyha is meglepően nagy, normális, és tiszta, és van takarítási rend is. A szobám viszont rettentően pici, emiatt nem fogok sztem 1 hétnél tovább maradni, mert kb a cuccaim 40%át tudnám normálisan kipakolni, éshát bőröndből nem lehet sokáig élni... A környék először rettenetesen szemetesnek tűnt, mondom jééézusom, ez ilyen gázos hely??? Aztán vasárnap reggel elindultam boltot keresni, m nem bírtam sokáig aludni, persze az összes bolt 10-11kor nyit akkor, szóval semmit nem találtam, csak az alattunk lévő mini vegyesboltot, na de nem is ezt akartam, hanem mikor jöttem vissza, láttam a szemetesembereket, és utána világosított föl vki, h jah, a szombat esti össznépi dajdajozás után naná, hogy minden tiszta dzsuva, és tényleg, ma már kifejezetten normális kinézete van a környéknek, mondhatni már-már bájos. Ja, Turnpike Lane-nek hívják az 5 percre lévő metróállomást, északon van, de a Kicsritáék minden óvása, berzenkedése ellenére nekem eddig még tetszik. Nem mintha sokáig terveznék maradni...
A lakótársaim zömében jófejeknek tűnnek, a szobatársamon kívül mindenki totál segítőkész, de a szobatársammal nem igazán találkoztam, szerencsére. Nem keresztezzük 1más útjait.:) De az tényleg hihetetlen, hogy itt mindenki különféle ügynökségeken keresztül dolgozik, lényegében fizikaimunkát, gyárakban, nyomdákban, pékségekben, napról napra kapják a melót, és nem nagyon tudnak angolul. Hát én úgy döntöttem, hogy nekem az ügynökség az utsó mentsváram lesz, inkább 1 hónapig még magam próbálkozom.
Tegnap du elugrottam a Lizzyhez, aztán ottmarasztalt éjszakára, tök jó volt, pont mint a régi szép időkben.:) Sex and the Cityt néztünk, meg végiglapozgattuk a képeit, és sokat pofáztunk.:) Nagyon tuti kis lakásban lakik, a szobája is az, és a környék is. Ébresztés után persze reggelivel(és kávéval) várt ez a nő (hihhetetlen), és kb fél óra tipikus lizzies-ideodafutkározomalakásban-minimumegyszerátltözöm-jajjmégeztisbelerakomatáskámba-készülődés után kiléptünk a Nagy Napfényes Londonba! És az utcák tele voltak emberekkel, mint az Oxford Street szokott turistákkal, úgy volt ez is tömve, csak itt szürke-kék-fekete-fehér kombinációba öltözött bizniszpípölök (Liz is one of them:)), próbáltak elszlalomozni egymás mellett, többnyire sikerrel. És az Aliz is csak 1x vesztette el majdnem az övét. :D
Szóval hazajöttem, nem mintha valaki is észrevette volna, hogy nem voltam itt. De előtte még bevásároltam, mindenből a legolcsóbbat ugye, tele vagyok Sainsbury's cuccokkal most, de okésnak tűnnek. Jah, az első vásárlásos akcióm még ez előtt volt, tegnap reggelire akartam joghurtot, találtam a vegyesboltban epreset, meg vmi kekszet, erre nem kiderült, hogy amit én joghurtnak néztem, az tejszín??? :D:D De még véletlenül sem írták volna rá, hogy Cream, neeeem. Na mind1, így legalább tudok mit rakni a kávémba, mert magamtól biztos nem vettem volna tejszínt bele.:D
Hű, sokat írtam, de mostmár tényleg nem sok van. Voltam az ügynökségnél is, elég jó környéken van, vagy inkább aranyosnak mondanám. Épp a hétfői általános csúcsforgalmat próbálták kibírni ép ésszel, ráadásul csak 2 ember tartotta a frontot, de mire én sorbakerültem, már normalizálódott a helyzet. Hát azt kell mondanom, hogy nekem eddig pozitív a benyomásom róluk, nem minden megy zökkenőmentesen, és biztos hogy vannak tipikus problámák a házakban, amik minden ügynökségnél előfordulnak, de nekem lelkiismeretes, segítőkész embereknek tűnnek (ez nem fizetett hirdetés, nyugi:)), és sztem majdnem mindenkit névről ismernek, holott biztos sokmindenkit pesztrálnak. Közben nyomtattam önéletrajzot náluk, kifizettem mindent, aztán úgy döntöttem, hogy hazajövök, és nem a belvárosba önéletrajzokat leadni különböző kávézókban, és akkor innen már csak 1 bekezdés lesz.:D
Itthon elküldtem 2-3 önéletrajzot, az 1iknél vmi magyarul v németül v románul v csehül(?) beszélő embereket kerestek, hogy segítsenek interjúztatni, embereket felvenni abból az országból. És az önéletrajzom elküldése után 10(!!!!!) perccel csörgött a telóm, hogy menjek be interjúra, holnap fél4re! :D Yesssss! :D Remélem nagyon kell nekik vki, és nem lesz nagyon gáz környéken, stb,stb, szóval reménykedek, de mégha nem is jön össze, van 1 interjúúúúm! :D
Na csók! Interjú után lehet írok majd...:)
Na helló mindenkinek, bele is vágok a közepébe, m semmi jó bevezetőszöveg nem jut eszembe.
Szóval a zúúgy volt, hogy az elmúlt napokban gyakorlatilag minden másra volt időm, csak a pakolás nem fért bele sose a napomba, emiatt szombaton próbáltam mindent belezsúfolni a bőröndömbe, nem túl sok sikerrel. Volt 1-2 idegösszeomlásközeli-majdnemsíróspicsogós pillanatom, de szerencsére a Vali meg a Melinda időben érkeztek, és visszarángattak cselekvő állapotba. 2 szoknya, 1 Converse-cipő (pedig a színe hogy megy a táskámhoz!), 1 Alan Rickman könyv (pedig milyen király lett volna azt itt olvasgatni), meg pár apróság kiszelektálása után úgy tűnt végre, hogy csak 1,5-2 kg plusszban vagyok... Ééés akkor elindultunk.
Érzékeny búcsú nr. 1, Katitól. :( De sztem annyira ideges voltam, hogy föl sem fogtam, nem volt ilyen jajj, most akkor nem találkozunk, nem látom a szobámat, jajj a lift, jajj a Lehel-tér-pillanat, szerencsére.
A Melus, meg a Vali voltak olyan bűbájak, hogy vitték a csomagjaimat, hát nemtom nélkülük hogy jutottam volna ki. Némi keresgélés után minden megtaláltunk, és be is csekkoltam, és a tündér check-in-fiú a 24,7 kg-os bőröndömből valahogy 20 kg-t varázsolt, akkora kő esett le a szívemről, aszittem ott helyben körbepuszilgatom.
Aztán érzékeny búcsú nr. 2-3, hajjajj. :(
Viszont innentől fogva semmi, de semmi izgi nem történt, pedig már lélekben felkészültem minden olyan sztorira, hogy nagy lesz a kézipoggyászom, késik a gép, nem találok ki a reptérről, de semmi! És az English-feeling kb ott elkapott, mikor a beszállásnál lehetett ingyér Daily Mailt, meg Daily Telegraph-ot kapni, és ahogy felszálltunk, belelapoztam, és kéééész. Can Amy Winehouse Sink Any Lower? És 1 ömlengő cikk Margaret Thacherről, és 1 cikk, hogy milyen tipusú szegénység van Angliában, és 5font 1 gallon benzin(vki számoja már ezt át), meg dráma van, mert bezártak vmi olaj izét, ahonnan UK 10%-át kapta az olajának, szóval beszippantott a British "kultúra"...
Most meg megyek talizok a Lizzyvel.:)
